Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
AZ 1670. ÉVI TISZAVIDÉKI FELKELÉS 539 kedéssel foglalkozott, s annak hasznából építtette fel egyik házát Tarcalon. Tiszai sószállító száláit egyízben „német vitézek" foglalták le, amit Szuhay nemesi szabadsága megsértésének tekintett és ellene hevesen tiltakozott.131 Szepesi Pálnak, aki a kamara által 67.385 forintra becsült vagyonával (s ugyancsak tekintélyes szőlőbirtokával) egyike volt a mozgalomban résztvevő legmódosabb nemeseknek, 1668-ban a szendrői őrséggel volt nagyobb szabású gabonaüzlete, s mint a vonatkozó kamarai iratból kiderül, az eladott áru után a kamara készpénzfizetéséhez ragaszkodott.132 Ongai lakóhelyén (Ónod mellett) a malmot 8 emberrel 500 forintért bírta zálogban.13 3 Nyereségnövelő tevékenysége 1665-ben súlyes konfliktusba sodorta őt a diósgyőri várőrséggel. Mint az itteni végbeli katonaság két instanciájából megtudjuk, Szepesi, miután mint zálogbirtokra („nem a maga, hanem más ember pénzére") rátette a kezét Diósgyőrre, a katonákat vetéseik után dézsmaadásra kényszerítette, amit — mint a kérvényben olvashatjuk — „soha a régi földesurak, kik kardjukkal oltalmazták is a végházat és vérük hullásával, és halálukkal is megpecsételték . . . meg nem dézsmáltak", ezzel szemben új uruk — mint írták — „soha őfelsége mellett nem hogy kardot, de még botot is nem fogott ... és még csak egy gyermek szolgája sincsen". A kérvényből megtudjuk továbbá, hogy ellenszegülésük miatt Szepesi Pál „mocskos szavakkal" szidalmazta a diósgyőrieket, azzal fenyegetve őket, hogy sertésmarhájukat, ménesüket „ellenség módjára" elhajtja, miért is az elkeseredett őrség ott akarta hagyni a szolgálatát.134 De a szolgáltatások növelésére irányuló erőszakos földesúri módszerek, amelyek eszerint Szepesi Pál eljárását is jellemezték, igazában ott váltak súlyossá, ahol a jobbágyterhek kezdetlegesebb formáival, a munkajáradékkal, vagyis az allattvalók robotoltatásával találkozunk. Ez volt a helyzet például Bocskai István zempléni birtokain, ahol a korábbi földesurak idején követelt heti 3 nap robot után, mint a vonatkozó kamarai jelentésből megtudjuk, Bocskai földesurasága idején a jobbágyok mindennap úrdolgára jártak.135 Ugyancsak a korlátlan robotoltatás nyomasztó képe tárul elénk Bónis Ferenc fűzéri árendabirtokán. Füzér várát a hozzátartozó négy faluval együtt Bónis Nádasdy Ferenctől 1668 elején vette bérbe két évre, összesen 7 ezer forintért. Zálogbirtoklásának idején maximális hasznot igyekezett kisajtolni a jobbágyalattvalókból, elsősorban olymódon, hogy saját liszkai és szegi majorságában dolgoztatta őket. Az erről szóló jobbágyvallomások tanúsága szerint ,,Bónis uram a fűzéri jószág bírásának idejétől fogva rendkívül szolgáltatta a szegénységet, nem tartván meg a három napi szolgálatban, hanem egész héten másfél hónapig is (ti. egyvégtében) dologra hajtotta őket, hazajöttek ugyan (a jobbágyok) mindenkor szombatnap, de hétfőn megint elűzte őket, ... és mivel a régi szokott szolgálathoz akarták volna magukat tartani, s nem mentenek, mindjárt hétfőn behivatván az udvarba, s rútúl szidalmazván, levonatta, igen megverette, annak utána felvitette a várba s vasba verette 131 Ld. levelét Rottalhoz, 1665. jan. 29. Nádasdy-lt. 17. sz. csomó, Nro. 609, folio 564. 1,8 Hans Péter szendrői kapitány levele a kamarához, 1668. ápr. 23. Repr. raksz. 3212. 133 Ld. Ongai Éva kérvényét a Szepesitől konfiskált ongai malom visszaadásáért. Litt. Cam. Seep. 1206. 1671. máj. 6. 134 A diósgyőri őrség 1665. aug. 23-i és nov. 8-i instanciái Csáky Ferenchez. Csáky-lt. fasc. 264/a. 135 Ld. Szegedy György kamarai tiszt 1671. ápr. 8-i és jún. 25-i jelentését a szepesi kamarához. Repr. raksz. 3217. 3 Századok 1975/3—4.
