Századok – 1975
Tanulmányok - Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere 509/III–IV
524 BENCZÉDI LÁSZLÓ — vágta oda állítólag, mint legfőbb érvet, egy szóváltás alkalmával, Bonis Ferenc, amikor vitatársa a császári ház túlerejére figyelmeztette őt.60 A szatmári felkelők vezére, Gyulafi László pedig a megyei kongregáció színe előtt jelentette ki: „hogyha kívántatni fog, 40 ezer embert is ad a török császár mellénk".6 1 Ezek a példák egyben persze arra is rávilágítanak, hogy a török segítség ígérete nemcsak az önbizalom forrása, hanem tudatosan forgatott politikai fegyver is volt a felkelők kezében, ellenfeleik megtörésére, a vonakodók megnyerésére, s a küzdők sorainak kiszélesítésére.62 Már a fentebb említett fiktív török levélnél is láthattuk, hogyan használták azt fel toborzási célra Ung vármegyében. Szatmárból viszont arról van tudomásunk, hogy az egyik várbeli magyar tiszt azért küldte ki ál-kémútra egyik emberét, hogy az visszajövet terjessze el: 8 ezer török érkezett Nyírbátorba. Ezzel akarta megfélemlíteni és kapitulációra bírni a szatmári német őrséget.6 3 Nem önmagáért és nem is pusztán a korfestés kedvéért idéztük fel az alaptalan várakozásoknak, hiedelmeknek és illúzióknak ezt a tömegét, amely vastag ködburokként vette körül az 1670. évi felkelők gondolkodását, hanem főként azért, mert úgy véljük, fontos szerepük van az események további alakulásában. Ismeretük nélkül lélektanilag jószerint érthetetlenné válnék mindaz, ami 1670. április 27-e után történt. Mert az álmok és illúziók világából keserű volt a felébredés, amikor Nagy Ferenc Szerencsre érkezett Zrínyi Péter fegyverletételének és Bécsbe futásának a hírével.6 4 Az eufória szélsőségét most törvényszerűen követte a depresszióé. Ezt az éveken át előkészített, sok energiával fűtött felkelést tulajdonképpen nem is kellett leverni: összecsuklott az magától a nehézségek első jelentkezésére, anélkül szinte, hogy megszólaltak volna a fegyverek. Zrínyi Péter felkelésre biztató üzenete még jóformán el sem jutott a felsőmagyarországi ellenzékiekhez, s a besztercebányai gyűlés is még éppen csak hogy megkezdte a tanácskozását 1670 március derekán, amikor a bán már gondolt egyet, s szokásos állhatatlanságával közvetítők útján Bécsben puhatolózott, nyitva állna-e előtte a kegyelem és előmenetel útja, ha a török szövetséggel felhagyva, ismét alávetné magát a császárnak. Tudtával és megbízásával előbb Borkovic zágrábi püspök, majd (március utolsó napjaiban) fiának nevelője, Forstall Márk ágostonrendi szerzetes kereste fel újabb ajánlatokkal a bécsi Burgot, sőt a bán volt annyira naiv, hogy kiengesztelődése áraként még különböző feltételeket is szabott. Többek között a varasdi főkapitányságot, újabb birtokadományokat és örökös grófságokat, s 40 ezer forintos adósságának kifizetését kívánta az udvartól.65 De közben odahaza egyre szorosabbra fonódott körülötte a hurok. Herberstein károly városi császári generális, látva a Horvátországban helyenként tapasztalható nyugtalanságot, nem várt köz-60 EK. PE. AG. Nro. 234, 98. tanú, Megyeri Ferenc vallomása. 61 NRA. 617/6, 27. tanú, Székely László vallomása. 62 Jellemző erre többek között az, amit Semsei Pál vallott az Egri Káptalan előtt: „Imo fixerunt famam de turcarum excursione haeretici istarum partium, quo rumore etiam Andreas Székely terrebat dominum fatentem, suadendo, quod melius esset literas a turcis habere et se subdare". Mint vallomásából kiderül, Székely András olyasmit is terjesztett, hogy mintegy 27 ezer török vert tábort Harangod mezején. EK. PE. AG. Nro. 234, 66. tanúként. 63 Uo. Id. a 118. tanú, Kanisai János vallomását. 64 Vö. Pauler: i. m. II. 41. 65 Uo. I. 369.
