Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
A KELETEN MARADT MAGYAROK l'ROBLÉM Aj A 53 Ez az adat bizonyítja a magyar népnév két formában, magas- és mélyhangú formában való meglétét, akárcsak a helynevek a Mescserszkoe és Mazsarszkoe formákkal. A történeti helyzet figyelembe vételével egészen természetesnek kellene tartanunk, ha a Mescsera magyar lakossága, melynek száma túl nagy nem lehetett, beolvadt volna az egyre nagyobb tömegekben ide érkező orosz parasztságba, ha előzőleg áttértek volna a földművelésre. Ez azonban nem történt meg. Bár a régi Mescsera mai lakóit is mescser jakoknak nevezik, ezek oroszok, s semmi sem mutat arra, hogy beléjük olvadtak volna a mescserek. A mescserjak elnevezés ugyanis világosan mutatja, hogy itt nem a mescser népnév öröklődéséről van szó. A szibirjak Szibéria orosz lakója, a mescserjak pedig Mescsera orosz lakója. A mai orosz mescserjakokon végzett antropológiai mérések nem mutatnak ki mescser sajátosságokat, tipikus orosz emberekről van szó,6 7 ami érthető, mert a történeti körülmények a továbbiakban úgy alakultak, hogy a mescserek nem az oroszokba olvadtak. Tudomásom szerint a mescserjakok orosz nyelve sem mutat arra, hogy itt nyelvcsere következett volna be, sőt a nyelvjárás idegen kölcsönszavai között sem nagyon lehet magyar eredetű.8 8 Más kérdés az, hogy milyen eredménnyel járna a helynevek, pontosabban a patak-és tónevek, s főleg a dűlőnevek vizsgálata. Itt megvan a lehetőség magyar elnevezések megőrzésére. Hiába vizsgáljuk viszont a helységneveket, mert azok szinte kivétel nélkül a faluközösségek mohamedán főnökeinek nevét viselik, s így a falu lakóinak nemzetségére nem szolgálnak támpontul. Mindennek persze eléggé egyszerű történeti magyarázata van. A moszkvai fejedelmek ugyanis hiába deklarálták Mescserát ősi birtokuknak, a körülmények megakadályozták őket, hogy e területet már a XIV—XV. században kolonizálják, azaz betelepítsék orosz parasztokkal. A XV. század közepén elkeseredett harc dúlt az orosz egység megvalósítására törő moszkvai nagyfejedelmek s az Aranyhorda örökségét átvevő kazányi kánság között.69 A küzdelem több mint száz évig tartott, s Kazány városának IV. Rettegett Iván hadai által való elfoglalásával végződött 1552-ben. Ez a harc a legkülönbözőbb eszközökkel folyt, s a moszkvai nagyfejedelmek sikeresen alkalmazták a kazányi kánok ellenfeleinek és kíséretüknek a befogadását. A kazányi kánságban a kánok hatalma nem a legerősebb, fiaik mindig maguk mellé tudják állítani a tatár arisztokrácia vagy nemesség egy részét. Elégedetlenek nagy számban voltak a kánságban nemcsak a kizsákmányoltak, hanem a kizsákmányolók között is, s ezek időnként összefogtak a főhatalom ellen. Vereségük esetén egyszerűen orosz fennhatóság alá menekültek, s a moszkvai nagyfejedelmek engedelmes eszközeivé váltak. így történt ez 1446-ban is, amikor Ulu Mohamed kazányi kán fiai, Kaszim és Jakub elmenekültek Kazányból, és Vaszilij Tyomnij moszkvai nagyfejedelem szolgálatába álltak. E szolgálataikért 1452-ben . .részfejedelem -07 Т. И. Алексеева : Антропологический состав Мещеры (к проблеме славяно-финских взяимоотношений в Поволжье). Moszkva. 1964 és Антропологический состав населения Волго-Окского бассейна.« Антропологический сборник) I. k. Moszkva, 1956, 37 — 72. 68 И. Б. Бохилина : Мещерские говоры на территории Пензенской области. «Труды института языкознания АН СССР.» XII. к. (1957). 159 A kor problematikájára lásd Л. В. Черепнин: Образование Русского чентрализированного государства в XIV—XV веках. Moszkva, 1960 с. kitűnő összefoglalást.
