Századok – 1975

Krónika - Beszámoló a Károlyi Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakról (Pók Attila) 493/II

502 KKONIKA fejlődésének magyarázatául szolgálhatnak — mutatott rá Litván György — bizonyos, születésével és neveltetésével összefüggő vonások és adottságok: „nagyvonalúsága, széles nemzetközi horizontja, egzisztenciális szempontoktól nem korlátozott függetlenségérzése, alkura képtelen nagyúri büszkesége s magától értetődő felelősségtudata az ország sorsáért". Ezek a vonások persze — amint ezt sok más arisztokrata példája mutatja — egészen más utakra is vezethettek az ő jelleme és morális érzéke nélkül. Kritikus helyzetekben szinte mindig — tudatosan — a nehezebb utat választotta, rendszerint saját érdekei ellen döntött. A csapások, támadások nem késztették visszavonulásra, inkább megkeményítették ós előrehaladásra sarkallták. Szellemi és jellembeli tulajdonságainak együttese adja meg Litván György szerint a kulcsot Károlyi nagyívű pályájának megértéséhez. „Becsületessége és érzékeny szociális lelkiismerete, éles megfigyelőkópessóggel párosulva, nem engedte, hogy a dúsgazdag mágnás észre ne vegye, min alapszik kiváltságos léte. Másrészt logikus gondolkodásmódja, az a képessége, hogy az új felismeréseket, mindenre való tekintet nélkül, a végső konzekvenciát is, végiggondolja, olyan jellemmel és temperamentummal párosult, amely nem ismert habozást és késlekedést a felismert igazságok tettre váltásában." Ezután Litván György azokat az okokat összegezte, amelyek Károlyi hatását, egyéniségének máig tartó kisugárzását magyarázzák. „A jelenség egyik oka alighanem Károlyi őszinteségében, meggyőződésének erejében rejlik. Egy másik oka abban, hogy igazi nemzeti politikus volt. Egy harmadik pedig, hogy az emberek fantáziáját felgyújtani képes romantikus politikai egyéniség volt, egyike az utolsóknak ebből a fajtából, amiből századunk magyar történelme már nem nagyon bővelkedik" — mondta. Befejezésül a következőképpen foglalta össze Károlyi rendkívüli egyéniségének magyarázatát: „egyszerre volt a helyzettel számoló reálpolitikus és eszméit tüzön-vízen át követő romantikus politikus. A kettő egyesítésében van emberi nagysága, a kettő összeütközéseiből fakad politikusi tragédiája. Pályafutása talán kézzelfogható eredményekben gazdagabb lehetett volna, ha valamikor felülkerekedik benne a hidegen számító reálpolitikus. De emléke, alakja előtt ma elsősorban azért tisztelgünk, mert végül mindig nagy eszményeit választotta, mert hazája és az emberiség szocialista jövőjébe vetett hitéhez illúziók nélkül is hű maradt." Az előadásokért és korreferátumokért Erdey-Grúz Tibor mondott köszönetet, majd bezárta az ülésszakot. Pók Attila