Századok – 1975
Krónika - Beszámoló a Károlyi Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakról (Pók Attila) 493/II
500 KKONIKA párton kívüli függetlenségiek csoportjához tartozott, nein kötődött még szervezetileg sem a konzervatív Apponyi Alberthez, sem a liberális demokrata Justh Gyulához. Justh azonban bízott benne, bíztatta, tanítványának tekintette. Mint Pölöskei Ferenc hangsúlyozta, Justh Gyula hatása sorsdöntő volt Károlyi Mihály pályájának alakulásában. A továbbiakban a Justh-féle, 1910 utáni függetlenségi politikát elemezte az előadó, abból a szempontból, hogy vezethetett-e ebből a politikából út a polgári demokratikus forradalom irányába? Elhatárolta Justh Gyulát attól, a századforduló után agrárius nagybirtokosokkal feltöltődött Függetlenségi Párttól, amely már elvesztette 1867 utáni liberalizmusát és számára a nemzeti már egyértelműen a nacionalizmust jelentette. Justh Gyula sem ismerte fel a dualista rendszer alapvető társadalmi és nemzeti problematikáját, azonban erélyesen képviselte Tisza Munkapártjával szemben a Függetlenségi Párt eredeti, liberális programját ós néhány társával együtt vállalta az együttműködést a polgári radikálisokkal, valamint a szociáldemokratákkal. Károlyi Mihály 1916 —17-ig azzal tett túl Justh Gyulán és csoportján, hogy retrográd, inkább a konzervatívokhoz kapcsolódó nézeteiken (nacionalizmus, elzárkózás a feudális nagybirtokrendszer bolygatásától, felemás antimilitarizmus) túlmutató koncepciót dolgozott ki. Végérvényesen szakított a konzervatívokkal, a német orientáció híveivel, előremutatók elképzelései az agrárkérdés ós a nemzetiségi kérdés területén. A következő korreferátumot H. Haraszti Éva, a történettudományok kandidátusa, a Történettudományi Intézet főmunkatársa tartotta, aki Károlyi Mihály fasizmus elleni tevékenységéről beszélt, pontosabban Károlyi korabeli írásai ós későbbi visszaemlékezései alapján 1931 —33-as tevékenységét tekintette át. Felszólalása első részében Károlyinak a Szovjetunióval kapcsolatos állásfoglalását elemezte. Károlyi 1931 nyarán a Vu magazin felkérésére utazott a Szovjetunióba. Tapasztalatai alapján kialakított akkori álláspontját Hit illúziók nélkül című művében így foglalta össze: „Noha jól tudtam, hogy még korántsem valósították meg azt a paradicsomot, amelyet lelkes hívők már látni véltek, bíztam benne, hogy a rendszer magában hordja egy olyan világ megteremtésének lehetőségét, amely működőképesebb, igazságosabb ós boldogabb lesz, mint a mienk. . . Szovjet-Oroszország még csak 10 éve állt fenn. . . Forradalom zajlott le, hasonló az 1789-es francia forradalomhoz... Ezért nekünk, haladó európaiaknak rokonszenvvel és megértéssel kellett fogadnunk ezeket az erőfeszítéseket, amelyeket a világ egyhatodán kezdtek a felemelkedés érdekében és mindent el kell követnünk egy oíyan atmoszféra kialakítására, amely kedvez Szovjet-Oroszország békés fejlődésének." Bár az 1936 —37-es moszkvai perekkel (magánlevelezése tanúsága szerint) nem értett egyet, ellenérzését nem vitte nyilvánosság elé, mert ahogy Kéri Pálnak írta 1943-ban: „. . .abban az időben javában dúlt a spanyol polgárháború és a Szovjetunió volt az egyetlen, aki a köztársaságiakat nemcsak szavakkal, de tankokkal és repülőgépekkel támogatta. Nem tehettem meg, hogy érzéseimnek szabad utat engedjek, mert megbocsájthatatlan lett volna olyasvalamit írni, amivel az ellenállók táborát megosztom ós a reakciót erősbítem." 1932 első felében — szintén a Vu magazin megbízásából — Károlyi Németországban töltött néhány hetet; ekkoriban elsősorban a szocializmus építésének problémái, a fasizmus elleni küzdelem formái ós lehetőségei foglalkoztatták. Felismerte, ahogyan ezt Károlyi Mihályné érzékletesen megfogalmazta: a fasizmus „leginkább azzal a legendában szereplő állattal, a vámpírral hasonlítható össze, mely vérből táplálkozik és amely elpusztul, ha nem talál új áldozatot". A fasizmust a kialakuló monopolkapitalizmus termékének tekintette. Vámbóry Rusztemnek írta 1942-ben: „A legnagyobb veszély, amely Európa gazdasági rendjét fenyegeti, ma már nem a klasszikus laissez-faire-aller kapitalizmus, hanem a monopolkapitalizmus, amely például Németországban alakult ki ós amely a maga politikai formáját nacionálszocializmusnak nevezi. A fasizmusnak (beleértve a német fasizmust is) természetesen semmi köze sem a szocializmushoz, sem a nacionalizmushoz, mert csakis a nagytőke uralmának fenntartását tekinti életcéljának." Francia közéleti személyiségeket, írókat, szerkesztőket és persze emigráns magyarokat is folytonosan igyekezett Károlyi felvilágosítani, felfogásának megnyerni, de nemcsak szavakban hirdette az antifasizmust, hanem tett is érdekében. 1932 nyarán például sokat utazott a kontinensen és Angliában, hogy aláríásokat gyűjtsön, befolyásos embereket mozgasson meg a halálra ítélt Sallai Imre, Fürst Sándor és Karikás Frigyes élete megmentésére. Hogy az előbbi kettőt megmenteni nem lehetett, nem Károlyin múlott, Karikás megmentése azonban az ő nevéhez fűződik, és jórészt Károlyi közreműködésének volt köszönhető Madzsar József átmeneti szabadonbocsátása. Oyörffy Sándor, a Munkásmozgalmi Múzeum munkatársa, korreferátumában Károlyi Mihály 1945 utáni tevékenységével és — vizsgálatát napjainkig kiterjesztve — utóéletével foglalkozott. Bevezetőben utalt nemzedéke Károlyi-képének ellentmondásos
