Századok – 1975
Történeti irodalom - Barton; Peter: Ignatius Aurelius Fessler. Barockkatholizismus. Erweckungsbewegung (Ism. Árvayné Rényi Zsuzsa) Romantik. 443/II
444 TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 Gyula cikkével8 kezdődött meg azoknak az összehasonlító tanulmányoknak sora, melyek Fesslernek a magyar írók alkotásaira gyakorolt hatását mutatták ki. A historiográfiai feldolgozások sorában a következő írás Békefi Rémig cikke 1909-ben, a Századok-ban, aki Horváth Mihály kapcsán emlékezik meg Fesslerről, kiemelve Fessier művelődéstörténeti koncepciójának jelentőségét.9 Ugyanebben az évben külföldön is írtak Fesslerről: Berlinben látott napvilágot a Bücherei für Freimaurerei sorozatban Ludwig Fensch cikke Fessier szabadkőműves tevékenységéről.10 Három évvel Békefi említett írása után, a már neki szentelt emlékkönyvben publikálta Buday Károly tanulmányát,1 1 ami azonban semmi újjal nem járult hozzá az addig kialakult Fessler-képhez. 1913 — 20 között több irodalomtörténeti tanulmány vizsgálta a Fessler-hatást, így Vértesy Jenő, a romantikus drámáról írt művében1 2 és Tolnai Vilmos két írásában,13 Az első cikk arról számol be, hogy Tolnai felvette a kapcsolatot a Brockhaus kiadóval (mely Fessier kiadójának, a Gleditsch cégnek lett jogutódja) és az így kapott információk fényt vetettek a Geschichte köteteinek pontos kiadási dátumaira. E szerint a Geschichte 1 — 2. kötetét Magyarországon 1815 ősze előtt nem olvashatták. Ezt az adatot használta bizonyítéknak Tolnai következő tanulmányában, ahol kimutatta, hogy a Bánk Bán első fogalmazásában (melyet Katona 1815 júliusában fejezett be) még nem lehet Fessier hatásról beszélni, a második fogalmazásban viszont a szöveg-összevetés több epizódban nyilvánvalóvá teszi az átvételt. A hatásvizsgálati, valamint életrajzi írások után Koszó János monográfiája volt az első, mely behatóan elemezte Fessier életművét. Koszó Fessier tanulmányaiban14 meghatározó szerepe van annak, hogy a szerző a német irodalom tanára volt, s így elsősorban Fessier irodalmi munkáinak a német filozófiával való kapcsolatával foglalkozott; az életműnek ezt a vonatkozását gazdag anyagismerettel ós filológiai precizitással dolgozta fel, s így könyve a mai kutatóknak is jó támpontul szolgál. Koszó tanulmányainak nagy érdeme annak kiemelése, hogy Fessier életművének és főleg a Geschichte-nek széleskörű hatása elsősorban nem szép előadásmódjának ós epikai érdemeinek, hanem szemléletének és történetfilozófiai nézeteinek tulajdonítható. Koszó tanulmányának másik nagy pozitívuma az, hogy elsőnek foglalkozva érdemben Fessier személyével és életművével, történetírásának is az ezt megillető jelentőséget tulajdonította. Koszó célkitűzése az volt, hogy Fesslert „egyéni, lélektani szempontból és a szellemtörténeti nagy összefüggések"15 alapján ítélje meg. Koszó nem rokonszenvezett a felvilágosodás tanaival. Szerinte a XIX. század elején a felvilágosodás „teóriái csődöt mondtak" és így a német romantikus töiténetbölcselet volt az a szellemi áramlat, ami az egyedül helyes gondolkodási módot megteremtette. Koszó alapos elemzésének megállapításait azonban szemléleti elfogultsága miatt nem lehet kritikátlanul elfogadni. A könyv koncepciója voltaképpen annak igazolása, hogy milyen helyesen tette Fessier, hogy hátat fordítván a felvilágosult eszméknek, a német romantika követőjévé vált. Ugyanebből a szemléletből fakad az, ahogy Koszó Fessier felfogását szembeállítja a felvilágosult Engelóvel, akinél „a voltaire-i tagadás szelleme egész XVIII.századi kellemetlenségében mutatkozott".16 Két évvel Koszó utolsó tanulmányának megjelenése után Zolnai Béla a magyar janzenistákról szóló monográfiájában1 7 foglalkozott Fesslerrel, mint a janzenizmus képviselőjével. A szerző eltekint Fessier változó nézeteitől és meglehetősen indokolatlanul állítja elénk épp Mikest, Rákóczit és Fesslert, mint a magyar janzenistákat. Zolnai ugyanis azokat tekinti janzenistáknak, akik Szent Ágostonhoz hasonló confessiokat hagytak maguk után. Fessier, szerinte, „ateistává nem alacsonyodott", az ,,észvallás"-ból való kiábrándulása után visszatért a mély, látomásos vallásossághoz, s ez a hit volt, Zolnai szerint, Fessier életének „legtartalmasabb része". Úgy véljük, hogy a fentiekben kiragadott idézetek jelzik, hogy a Fesslerirodalomnak nem volt nagy nyeresége Zolnai tanulmánya. 1927-ben Papp Zoltán esszéje az írónak a romantikával való azonosulását igyekezett bebizonyítani. Sajnálatos módon ez a tanulmány sem tett új vonásokat a Fesslerről • Viszota Gyula: Fessier hatása Kisfaludi Károlyra. Irodalomtörténeti Közlemények, 1900. • Békefi Rémig: Horváth Mihály és a magyar történetírás. Századok, 1909. 713-730. 10 Ludwig Fensch: Fessier, sein Leben und seine maurerische Wirksamkeit. Berlin. 1909. 11 Iiuday Károly: Fessier I. A. a művelődéstörténetben. Bp. 1912. " Vértesy Jenő: A magyar romantikus dráma. Budapest 1913. 11 Tolnai Vilmos: Fessier I. A. történelmének megjelenéséről. Magyar Könyvszemle, 1916; tlő.: Katona és Fessier, Irodalomtörténeti Közlemények, 1918. 11 Koszó János: Fessier I. A. élete és szépirodalmi működése Bp. 1915. — Fessier és a romantikus történetfilozófia. Bp. 1922. — Fessier I. A. a regény- és történetíró. A felvilágosodástól a romantikáig. Bp. 1923. " Koszó János: Fessier I. A. a regény- és történetíró 291.1. " Koszó: i. m. Fessier I. A. a regény- és történetíró 303. "Zolnai Béla: Magyar janzenisták. Bp. 1925. " Papp Zoltán: Fessier és a magpar romantikusok. Pécs. 1927.
