Századok – 1975

Történeti irodalom - Hobsbawm; E. J.; G. Rudé: Captain Swing (Ism. H. Haraszti Éva) 438/II

TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 ről tudósítanak; ezek szerint Swing kapitány, létező, becsületes farmer volt, holott valójában feltehetően nem létezett, illetve nem egy személy lehetett s hogy a gyújtogatás állt a mozgalom előterében, holott ez csak 1830 után vált jellemző tünetté. Ezért az 1830. évi mezőgazdasági munkásfelkelések történeti irodalma, történetük feldolgozása eléggé hézagos, hiányos. Valójában a jelen mű kiadásáig a kérdés klasszikus, modern, társadalomtörténeti feldolgozása a híres férj -feleség szerzőpár, J. L. és B. Hammond: The Village Labourer (A falu munkása) Londonban először 1911-ben megjelent műve volt. Érdemük nagy, feldolgozásuk úttörő: ők irányították először a figyelmet az ipari forradalom e késői korszakában a mezőgazdasági dolgozó felé s ők használták fel e célból először szisztematikusan a Public Record Office-beli belügyi (Home Office) iratokat, amelyek mindmáig is a kérdés alapvető forrásanyaga maradt. Miben lépett túl e klasszikusnak számító feldolgozáson a Hobsbawm—Rudó szerzőpár munkája? Hammondék a társadalmi átalakulás egészét és abban az 1830-as év eseményeit bizonyos fokig leegyszerűsítették, hogy hatásosabban jeleníthessék meg. A „bekerítések"-nekaz események alakulására gyakorolt hatását — bár jelentőségük rendkívüli nagy volt — túlméretezték, illetőleg kizárólagossá tették. Hobsbawm és Rudé ezt a folyamatot bonyolultabbnak látja és láttatja. Lényeges a különbség a hatvan évvel korábban író Hammondék problémafelvetése ós Hobsbawm—Rudó között. Utóbbiak, mielőtt bármilyen társadalmi-gazdasági kérdés vizsgálatához kezdenek, a jelenkor rangosabb társadalomkutatóihoz hasonlóan, tudatában vannak annak, hogy a társadalmi struktúra, a gazdasági fejlődés, a kollektív viselkedési formák, a társadalmi-gazdasági alap és a különböző osztályok, rétegek társadalmi tudata közti kölcsönhatások vizsgálata nélkül a történeti feldolgozás, a történeti mozgó kép pontatlan és felszínes. Mit tettek tehát szerzőink? Megkísérelték az angol mezőgazdasági munkásság nyomor és nincstelenség elleni hosszú, nehéz harcának egyik legintenzívebb epizódját a kor és társadalom problematikájába beágyazva leírni és elemezni. Ennek az osztálynak a története az ipari forradalom kezdetétől a XIX. század közepéig tragikus. Mert hiszen már a XVIII. század közepén létező társadalmi osztály az övék. 1750 és 1850 között továbbra is fennmarad az angol mezőgazdasági élet három alapvető osztálya: a kisszámú nagybirtokosság, a bérlő-farmer, amely mezőgazdasági munkásokkal dolgoztat és a mezőgazdasági munkásság. (Természetesen néhány atipikus, helyi jelenségtől eltekintve.) A változás így alapvetően hierarchikus, hagyományhoz ragaszkodó, a piac igényeinek sok vonatkozásban ellenálló mezőgazdasági társadalomban ment végbe a XIX. század eleji nagy mezőgazdasági fellendülés majd visszaesés következtében. Ez a változás elsősorban a bérlő és mezőgazdasági dolgozó viszonyában jelentkezett: s a mezőgazdasági munkás, aki a bekerítések, a szerződés e feltételeinek változása és egyéb okok miatt proletarizálódott, saját igényei és színvonala alá süllyedt; gazdasági helyzete megrendült ós az 1820-as évek végére pauperrá vált. Ez a mezőgazdasági pauper vagy proletár azonban csak gazdasági értelemben volt az: munkája természeténél, a mezőgazdasági társadalomban elfoglalt helyénél fogva, ellentétben a nagyvárosok ipari proletárjával, tudatában, a kiúthoz vezető út keresésében elmaradottabb, szánalmasabb helyzetben volt, mint a gyárnegyedek lakója. Helyzete ellen mindenképp tiltakoznia kellett. 1790-től 1840-ig a lázadás, a felkelés számos formáját próbálgatta Anglia keleti és déli megyéiben. E felkelések legkiterjedtebb, legnagyobb jelentkezését, az 1830. évit vette vizsgálat alá Hobsbawm és Rudé. E mozgalmak közvetlen célja gazdasági volt, nem forradalmi: s ez is legvilágosabban 1830-ban magasabb bér-követelések, jobb szerződésfeltételek kikényszerítésének igényében jelentkezett. Földbirtokreform-, földtulajdon-követelésekkel a mezőgazdasági dolgozók körében alig találkozunk ekkor. Az 1830-as évek közepéig az egyre inkább gazdasági nyomás alá került, nyomorúságba jutott osztály egyedei kétségbeesetten védik hagyományos, egyéni jogaikat, amelyek „törvény" szerint a szabadnak született vidéki szegényt megillették visszasírták a régebbi időket, nem előre, hanem hátra, a múlt felé tekintettek. (Ez a visszavágyódás, visszatekintés még az 1840-es évek közepén is jelentkezett O'Connor chartista kisparcellás föld tervezetében.) Ebben a nosztalgiában helyenként, időszakonként a bérlő-farmer, sőt elvétve a gentry is osztozott. Ez ad magyarázatot arra a különös jelenségre is, hogy az 1830-as felkeléssorozat, amely az angol történelem legnagyobb arányú ós legeredményesebb — nemcsak a közvetlen célt illetően, hanem hosszabb távon, hiszen majd két évtizedre visszavetette a cséplőgép használatát ezeken a vidékeken — góprombolási kampánya volt, sok esetben, különböző okok folytán, támogatásra talált a bérlők körében is. Az 1830-as felkeléssorozat nagy tanulsága a mezőgazdasági pauper számára, több mint két évtizeden keresztül ez a keserű igazság maradt: egyedül kell harcát megvívnia vagy sehogy. Az 1870-ben bekövetkezett nagy mezőgazdasági szakszervezeti felkelésig nagyobb vidéki mozgalom nem indult, de helyenként és időszakonként a nép elkeseredése fellobbanó tüzek ben, szérűk gyújtogatásában és más akciókban megnyilvánult.