Századok – 1975
Történeti irodalom - Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma (Ism. Fügedi Erik) 421/II
TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 azonban ez alig csökkenti, mert a tapasztalt kutatót a forráshivatkozás ezekre a munkákra egyúttal az olvasat esetleges megbízhatatlanságára is figyelmezteti. Nem mindig világos és következetes az Adattárba felvett anyag kronológiai elhatárolása. Véleményem szerint helyesen jártak el a szerzők, amikor a Velence szócikkben (I. 30.) felvették a XIX—XX. századi néphumor helynóvalkotó megnyilvánulásait is, amikor helyet adtak a Ság szócikkben (I. 40.) a -ság utótagú helyneveknek, a Tormás szócikkben (I. 45—46.) pedig minden rendelkezésükre álló adatot közöltek. Helyesen tették volna, ha nem mellőzik a Lengyel és a Cseh szócikkben (I. 26, 27.) az újkori és ismeretlen provenienciájú előfordulásokat. A Tata személynév magyarázatában (I. 79.) utalni lehetett volna rá, hogy nyilvánvalóan középkori népetimológiával van dolgunk. Az egyes szócikkek összeállításában mutatkozó kisebb következetlenségek felsorolását folytatni lehetne, de ezeknek az anyaggyűjtés méreteit és egészét tekintve alig van jelentőségük. Végeredményben a szerzők teljesítették magukra vállalt feladatukat, a további kutatás rendelkezésére bocsátották korai helyneveink néhánypontosan körülhatárolt csoportjának jó adattárát. (Éppen ezért nem világos számomra, miért tették idézőjelbe munkájuk címében a „korai" szót: az általuk feldolgozott helynevek valóban korai helynévadásunk emlékei, a koraiak analógiájára keletkezett újabbkori „korai típusú" helyneveket, ha elkülönítésük lehetségesnek bizonyult, a szerzők többnyire mellőzték.) Nagyon kívánatos lenne, hogy Kristó Gyula és munkatársai ez első, eredményes lépés után vállalkozzanak a következő lépés megtételére is, és kísérletet tegyenek „a helynevek teherbírásának" megállapítására a korai magyar helynévadás gyakorlatának az általuk összegyűjtött szélesebb forrásbázis alapján történő vizsgálatával. Kristó Gyula és munkatársai állandóan forgatott, nagyon hasznos segédeszközt bocsátottak rendelkezésünkre. Mindazok a középkorkutatók, akik az „Adatok" két füzetét használják, példányuk margójára följegyzik korrekcióikat és kiegészítéseiket. Befejezésül következzenek itt, a recenzens „Árpád-korba tett kirándulásának" (Századok 1973. 742) eredményeként saját példányom margó jegyzetei: I. 12. Kazár. 2. Kozárowce, L. 1, 342 helyett: Kozarofcse, Fekete L. 96 (amely másfél századdal korábbi adat). I. 15 — 16. Nándor. 1. Nándorvölgy törlendő, mert a XIX. századi földesúrról, Coburg Ferdinánd hercegről kapta nevét; 21. Nándorhegy törlendő, mert Ferdinánd királyról nevezték el. (Mindkettő a XIX. század első felében alapított vasmű !) Ezzel szemben felveendő a budai hegyekben fekvő Nándor falu XIII. század-végi említése (Budapest története I. 317). I. 22. Kun. 5. Kun, Kwn törlendő; Csánki az adatot ÁUO XI. 611 — 620 hibás szövegközlésből vette, a helynév helyes olvasata Kwy (OL. Dl. 41 985.), a mai Tornallya-Safárikovo h. II. 22. Hánta. Kiegészítendő: 3. 1276: Hanta, Bp. О. 153. Kóspallag v. Heckenast Gusztáv KRISTÓ GYULA: CSÁK MÁTÉ TARTOMÁNYT?RI HATALMA (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1973. 252 1.) Csák Máténak utolsó életrajza — Pór Antaltól — lassan száz éves, azonkívül igen sok tanulmány foglalkozott életének és tevékenységének egy-egy szakaszával vagy területével. Kristó itt ismertetendő monográfiája tartományúri hatalmának kialakulását és funkcionálását veszi marxista vizsgálat alá. A szerzőt izgató téma tulajdonképpen a tartományúri hatalom, ezen belül törekedett arra, hogy egy oligarcha uralmának teljes feldolgozásával jusson el általános következtetéshez. Erre valóban Csák Máté a legjobb alany, mert a tartományurak legjellegzetesebbje és viszonylag a legbőségesebb a rá vonatkozó forrásanyag. A kutatás eredményét négy fejezet foglalja össze, a tartományúri hatalom megalapozása (11 —34), kiépítése (35—107), funkcionálása (109 — 196), és végül bukása (197 — 215), melyhez még egy rövid kitekintés (217 — 222) csatlakozik. A tartományúri hatalmat Máté ősei alapozták meg, elsősorban a Dunától északra eső területen. A Komárom és Hrussó (Bars megye) környéki birtokokon kívül a legfontosabb a Nyitra megyei Tapolcsány megszerzése volt. A nemzetség ősi birtokai a Dunántúlon feküdtek, az ottani terjeszkedésnek a Héder-nembeli Kőszegiek voltak akadályai, Csák Mátéra maradt a Kőszegiekkel való harc befejezése. 1292-ben sikerült megállítania
