Századok – 1975
Történeti irodalom - Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon (Ism. Bartha Antal) 416/II
416 TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 Ha ebben a vonatkozásban helyenként mégis hiányérzetünk támad, az abból ered, hogy Galántai nem mutat rá: Tisza „szűklátókörűsége" a román kérdésben, s „hisztériája" utolsó boszniai körútján, olyan történelmi ós osztálymeghatározottságokból adódott, amelyek meghaladták személyi adottságainak határait. Ez nem mentség a számára, de tény. Hasonló a helyzet az ugyancsak igen plasztikusan ábrázolt Wekerle esetében is, akinek valóságtól elrugaszkodott megnyilatkozásai szinte a képtelenség határait súrolják. Arányosak és világosak a magyar munkásmozgalmat s a szociáldemokrata pártot ismertető fejezetek. Az erősödő forradalmi mozgalmakat realisztikusan ítéli meg, в elmondja mindazokat az eseményeket, amelyek a későbbi fejlődés megértését elősegíthetik. A polgári baloldal és a magyar radikalizmus ábrázolása a korrekt tényközlésen túlmenően élénkebb lehetne. Elsősorban abból a szempontból, hogy mélyebben elemezhette volna azt az izgalmas problémát, miért nem sikerült ennek az irányzatnak a Monarchia önrendelkezési jogukat megszerző nemzetei hasonló csoportjaival megfelelő konstruktív kapcsolatot kiépítenie. Közelebbről: mi volt a háttere annak, hogy egyfelől a magyar radikálisok annyira ragaszkodtak a túlhaladottan értelmezett történelmi integritás gondolatához, s másfelől pedig, hogy a Monarchiából kilépő nemzetek polgári csoportjai szinte kivétel nélkül a nacionalizmus és imperializmus foglyai voltak, ami megakadályozta őket egy demokratikus magyar politikai irányzattal való eredményes együttműködésben. Károlyi Mihály álláspontjának és szerepének ebből a szempontból való részletesebb ismertetése igen érdekes lett volna. Térjünk át azonban immár Galántai nagy könyve külpolitikatörténeti erényeinek rövid méltatására is. Ha néhány évvel ezelőtti ismertetésünk a mű első változatának viszonylag szűk külpolitikai tényanyagát tette szóvá, úgy az új kötetnél erre nem lehet panaszunk. Szerzőnk ugyanis igen nagy külpolitikai forrásanyagot mozgatott meg, s műve a korszerű tudományos eredmények színvonalán áll. Nem siklik el eddig alig érintett témák, mint pl. a Monarchián belüli nemzeti mozgalmak és emigrációs kapcsolataik fölött. Bár az emigrációk tevékenységét egyes vonatkozásokban kissé lebecsüli, a magyar olvasó ebből a műből kaphat először reális képet ezek szerepéről és a háború befejezésével bekövetkezett átalakulás eddig ismeretlen közvetlen előzményeiről is. Nagyon helyes, hogy említés történik a „The New Europe" с. angliai folyóiratról, csupán a hasonló jellegű francia „La Nation Tchèque" (s néhány más) maradt ki, amelynek nacionalista irányzata sok vonatkozásban elhomályosította az előbbi demokratikusabb törekvéseit. A háború befejező szakaszának ábrázolásából az olvasó mindenképpen reális képet alkothat magának arról, hogy ami történt, az nem véletlenül következett be, hanem elválaszthatatlan következménye volt a közvetlenül megelőző korszak történéseinek. Ez pedig egy történeti munkánál a legfontosabb. GONDA IMRE BALASSA IVÁN: „.AZ EKE ÉS A SZÁNTÁS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1973. 1—630. 1. 199 kép és ábra) A mű többet nyújt a cím ígéreténél. Összegezi a gabonaneműek, a vonóállatok domesztikálása és a fogatolás története vizsgálatának főbb eredményeit. E kérdéseket taglaló nemzetközi és hazai szakirodalom vímányait kapcsolja be a néprajz és a történelemtudomány vérkeringésébe. Külön említést érdemel, hogy kitűnő hazai szakértőink, köztük Bökönyi Sándor és Matolcsi János munkásságát méltó helyre állította. Ezzel sajnálatos mulasztást számol fel, ugyanis az archaeobotanika és zoológia tárgykörében született magyar eredmények a nemzetközi történeti és néprajzi irodalomban a hazainál korábban váltak közkinccsé. Az emberiség egésze, sajátosan pedig népünk őstörténetében oly fontos fordulat, mint az élelemtermelés, másként a termelő gazdálkodás kialakulásának és terjedésének vizsgálatában az archaeobotanika és zoológia eredményei nélkülözhetetlenek. A bevezetés az irodalom mellett az ekék osztályozását és a munkában alkalmazott szakkifejezéseket mutatja be. Ezt a domesztikálás, földművelés és állattenyésztés kialakulását valamint fejlődését áttekintő rész követi. E szélesívelésű összegezésre épül a magyarországi eke ós szántás történetének elemzése a X. sz.-tól a XX. század elejéig, a faeke eltűnéséig. E legnagyobb rész értékei talán szemléletesebbek lennének, ha a leíró-tipologizáló mellett a történeti módszer több teret kapott volna. E rész értékei közül külön figyelmet érdemel az eke és a szántás magyar népi szakkifejezéseinek példás