Századok – 1975
Történeti irodalom - Galántai József: Magyarország az első világháborúban. 1914–1918 (Ism. Gonda Imre) 414/II
TÖRTÉNETI IRODALOM GALÁNTAI JÓZSEF: MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN. 1914—1918 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1974. 453 1.) Galántai Józsefnek ez már a második könyve Magyarország szerepéről az első világháborúban. Nemcsak terjedelmében tér el az elsőtől, hanem tartalmában is, amennyiben szinte mindazokat a kérdéseket magában foglalja, amelyek e témával kapcsolatosan európai viszonylatban is felvethetők. Felhasználja a legfontosabb kül- és belföldi szakirodalmat, s külföldi, főleg bécsi levéltári forrásokat is, az eddig fel nem használt, alig ismert hazai gyűjteményekről nem is beszélve. A mű marxista szemléletű, előadásmódja kiegyensúlyozott; tartózkodik a szólamoktól, hamis aktualizálásoktól. A címben megjelölt témának igen alapos feldolgozását adja; ennélfogva munkája kézikönyvként használható. Az alábbiakban nem bírálatként, inkább kiegészítésként, elméleti vitaként kívánunk egyes problémákat felvetni. így elsősorban Tiszának a háború megindításával kapcsolatos álláspontja problémáját. Galántai helyesen teszi, ha nem elégszik meg e probléma felvetésének és megválaszolásának eddigi módszereivel, hanem tovább kutat meggyőzőbb, alaposabb válaszokat jelentő tények után, pontosabban: már előző munkájában is felmerült sejtéseinek szilárdabb alátámasztását biztosító adatokat keres. így most már szinte meggyőzőnek tűnik az, ha Tiszának a Szerbiával folytatandó háborútól való húzódozása majd hirtelen véleményváltoztatása okát és kulcsát éppen a román kérdésben találja meg. Tisza arról igyekezett meggyőzni a németeket, hogy Magyarország a román kérdésben semmiféle engedményt nem tehet anélkül, hogy az egész Monarchia szerkezeti stabilitását meg ne rendítené. Ezzel kapcsolatban két mozzanatot kell megemlíteni. Az egyik az, hogy a Monarchia valóban alig tehetett olyan területi engedményeket, amelyek ingatag strukturális egyensúlyát meg ne rendítették volna. Magyarország román viszonylatban súlyosabb helyzetben is volt, mint Ausztria az olaszokkal szemben. Erdély Magyarország számára jelentősebb volt, mint a Trento stb. Ausztriának; leginkább Csehország jelentőségéhez mérhető, amelynek kiszakítása az Osztrák Birodalom kebeléből hatalmi helyzetének megszűnésével egyenlő. Tisza nem csupán Magyarország fenntartani kívánt integritása szempontjából nem tehetett Románia irányában területi engedményeket — előrelátóbb államférfi demokratikusabb nemzetiségi politikát folytathatott volna —, hanem összmonarchiai érdekből sem, mert minden terület-átengedés olyan precedenst teremthetett, amely az egész birodalom fennmaradását veszélyeztette. S ezen a ponton található a másik hangsúlyozandó mozzanat: a Monarchia ezen strukturális gyengesége a Német Birodalommal a háború folyamán kiéleződő ellentét egyik legfőbb oka. E probléma mindjárt a háború kezdetén az egész kettős szövetségnek olyan belső ellentmondásává lett, amely súlyosan befolyásolta a későbbi fejleményeket. Kétségtelen ui., hogy ha nem is területi, de bizonyos nemzetiségpolitikai engedményekkel Olaszországot és Romániát — legalább is időlegesen — le lehetett volna szerelni. A nemzetiségi követeléseknek azonban az imperializmus korszakában a demokratizmuson túlmenő elemei is vannak, amelyek, ha külső ösztönzőre találnak, túlléphetik a jogos vagy indokolt határokat, annál nagyobb mértékben, minél kielégítetlenebbek a tényleges, demokratikusaknak tekinthető igények. így igen valószínű, hogy az olaszoknak s románoknak tett engedmények további követelésekre vezettek volna részükről s a Monarchia más népei részéről is, s így végül, a katonai vereségek bekövetkezése után, a Monarchia felbomlása ugyanúgy bekövetkezett volna. Hogy a német politikai vezetés Tiszát illetve a Monarchia általa képviselt érdekeit mennyire értette meg, az nehezen állapítható meg. Látszólag akceptálta Tisza érveléseit, mert a Monarchia további zsarolását nem folytatta, holott ebből valóban származhattak volna bizonyos pillanatnyi előnyök a háború első időszakában. A későbbiekben persze aligha befolyásolhatták volna a hadműveletek menetét. Kétségtelen azonban, hogy a német politika ós a hadvezetés éppoly kevéssé nélkülözhette a Monarchia, s ezen belül Tisza állásfoglalását a háború mellett, mint ahogy a Monarchia és Tisza sem lehetett meg