Századok – 1975
Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II
A SZOVJET ÉS MAGYAR TÖRTÉNÉSZEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 409 nye, tárta fel az eddig ismeretlen részleteket. A dokumentumok mellett több feldolgozás (könyv és tanulmány egyaránt) jelent meg az adott témakörből. A kapcsolatok tárgykörébe vágó munkák e korszak vonatkozásában elsősorban az oroszországi forradalmak magyarországi hatásával foglalkoztak. Ezek a nagy anyagot megmozgató tanulmányok elsősorban a magyar történelem jobb megvilágítását szolgálják ugyan, de nem jelentéktelen adalékok az oroszországi forradalmak világtörténelmi jelentőségéhez sem. (Témáik: a februári forradalom hatása; katonabarátkozások, az oroszországi forradalmak magyar irodalmi visszhangja, magyar sajtó és röpiratok az orosz eseményekről, tanulmánykötetek az évfordulókra; Szovjet-Oroszország és a Magyar Tanácsköztársaság kapcsolatai, hadtörténelmi tanulmányok stb). Számos tanulmány, közlemény foglalkozik kapcsolat-történeti vonatkozásban az intervenciós háború utáni korszakkal a második világháború időszakáig. (Diplomáciatörténet, hadifogolycsere stb.) Sokoldalú érdeklődést váltottak ki a Nagy Honvédő Háború történetének és a partizánmozgalomnak egyes kérdései is, továbbá a Szovjet Hadsereg felszabadító hadműveleteinek hadtörténeti vizsgálata. A katonai események ábrázolásán kívül történeti irodalmunk foglalkozik a Szovjetuniónak a háború végén nyújtott gazdasági, politikai segítségével is. „Az orosz és a szovjet történelem vonatkozásában a marxista magyar történettudomány nem keveset tett. A népszerű munkák elsősorban a magyar közönség tájékoztatását szolgálják, annak szólnak. Úgy tűnik azonban, hogy a kapcsolatok felkutatásában, a további szálak felfejtésében és az összehasonlító vizsgálódásokban a magyar történészek eredményei a szovjet történettudomány számára is hozhatnak érdemleges, figyelemreméltó adatokat és szempontokat" — fejezte be előadását Niederhauser Emil. T. M. Iszlamov, a történettudományok doktora „A Magyarország történetével kapcsolatos problémák és azok megoldása a szovjet történettudományban" c. előadását szintén historiográfiai jellegű bevezetővel kezdte. Elmondotta, hogy az Oroszországi Tudományos Akadémián már jóval a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt fejlett volt az orientalisztika és a turkológia, a szlavisztika és a bizantinológia. A humán tudományok ezen ágazatainak művelői a különböző országok illetve országcsoportok vagy régiók történetének, nyelvének, kultúrájának, etnográfiájának elmélyült tanulmányozására specializálták magukat. A forradalom előtt is már számos olyan finnugor-szakértő tevékenykedett, akik műveikben közvetve vagy közvetlenül érintettek magyar vonatkozásokat. A XIX. század második felében állott be gyökeres fordulat, nem utolsósorban az 1848 —1849. évi események következtében: — megnövekedett ugyanis Oroszországban a közvélemény érdeklődése Magyarország iránt. Ekkor következett be az orosz irodalomban Magyarország első „felfedezése", s ez azt is bizonyítja, hogy „a Romanovok ós a Paszkievicsek Oroszországa mellett születőben volt a Hercenek és Csernyisevszkijek Oroszországa is". A hivatalos tudomány persze minden erővel igyekezett eltagadni e „másik" Oroszország jelenlétét — hangsúlyozta Iszlamov —, pedig az ország jövőjét ez hordozta. „Az igazi kölcsönös kapcsolatok kialakítására nem mindig alkalmas politikai fordulatok és történelmi cikk-cakkok" azonban nem akadályozhatták meg azt, hogy a magyar társadalom széles köreiben el ne terjedjenek a nagy orosz irodalomnak és kultúrának a forradalmi humanizmustól és a magasfokú polgári öntudattól áthatott művei, mint ahogy még a cári rendőrség kegyetlen üldözése és a cenzúra sem vethetett gátat annak, hogy Herzen ós Csernyisevszkij, a korszak e két kiváló gondolkodója, nyilvánosan is elítéljék Romanov Miklós szégyenteljes akcióját és nyíltan lelkesedjenek azért a nemzetért, amely elég bátor volt ahhoz, hogy kihívja ellenfelét. Elítélték a cári intervenciót, amely nemcsak a magyar, hanem egyben az orosz nép igazi érdekeit is sértette. Hercen így fogalmazott: „Miklós — segítséget nyújtván Ausztriának —, éppenúgy elárulta Oroszországot, amiképp Görgey, segítséget nyújtván neki, elárulta Magyarországot." Csernyisevszkij pedig 1849
