Századok – 1975
Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin ifjúsága és felkészülése éveiről 386/II
392 SOÓS PÁL A fiatal magyar joghallgató a bécsi egyotemen nemzetközi hírű közgazdász és statisztikus professzorok előadásait hallgatta és az általuk vezetett szemináriumok munkálataiban tevékeny részt vett. A statisztikai szemináriumban felolvasott egyik dolgozatát vezető szakmai folyóirat még hallgató korában kivonatosan leközölte.2 2 A könyv, a könyvtár és a könyvtárosi hivatás, pálya iránti érdeklődés egyetemi évei során Szabó Ervin elhatározott életcéljává érlelődött. A budapesti tudományos könyvtárakról igen kedvezőtlen tapasztalatokat szerzett, és ezért is igyekezett bécsi tanulmányai idején az osztrák főváros legnagyobb könyvtárait és a könyvtártudományi szakirodalmat alaposan tanulmányozni. A porosz könyvtárak katalógus-rendszerének és fennálló szabályzatának részletes elemzését, bírálatát még egyetemi hallgató korában végezte el. Hogy Szabó Ervin már ekkor rendelkezett bizonyos áttekintéssel a nemzetközi könyvtártudomány és könyvtári fejlődés fölött, mutatják e nem sokkal később nyomtatásban is megjelent munkájának záró sorai: „A tudomány ós a könyvtárak érdekei egyaránt megkövetelik egységes katalogizálási szabályok követését. Angliában, Amerikában már régen, s most már Olaszországban és Franciaországban is meghonosodtak." Igen jellemző a magyar könyvtárosoknak szánt programadó figyelmeztetése ugyanitt: „Vajon Magyarországon e téren is addig várnak, amíg éppen a német példát lehet majd követni?"23 Bécs legtöbbet az ifjú Szabó Ervin számára eszmei, világnézeti-politikai fejlődése szempontjából nyújtott. „Bécsben az egyetemen — s itt Szabó Ervin újabb fontos kulcsot adott diákéveinek szellemi térképéhez — ismerkedtem meg Nietzschével, illetve először Schopenhauer als Erzieher-jóvel. S ez — mondhatom — forradalmi átalakulásokat idézett bennem elő. Ehhez kapcsolódtak — minden ellentétességük mellett mégis valamimisztikus összefüggésben — Emerson és Tolsztoj. Amikor a szakstudium komoly ideje kezdődött, Marx és Engels kisebb, főképp bölcseleti ós szociológiai értekezéseinek hatása alatt állottam, de individualisztikus hajlamaimat ébren tartották Kropotkin ós Lavrov. E furcsának látszó épület betetőzéséhez főként a francia Georges Sorel és az olasz Vilfredo Pareto segített. Grünwald Béla Régi Magyarországának köszönhetem, hogy elméleteimet magyar anyagon mindig ki tudtam próbálni."2' Ez a szűkszavú önvallomás első pillantásra valóban „furcsának látszó" szellemi bolyongásról tanúskodik, pedig pontosan rögzíti a filantrópiától a szocializmus, a liberális és radikális polgári ideológiától a marxizmus feló nyomuló ifjú Szabó Ervin világnézeti fejlődési irányát, felvillantva már későbbi szindikalista elhajlásának tendenciáját, valamint a magyar történelem és társadalom szocialista értelmezésére, megváltoztatására irányuló törekvését is. Szabó Ervin a második reformnemzedék fellépése és valamennyi nagy vezéregyénisége előtt, önállóan járta vagy inkább vajúdta végig ezt a világnézeti utat, s ezért is lehetett bizonyos értelemben „modellje" és egyik legnagyobb tanítómestere ennek a nemzedéknek. A társadalmi, filozófiai kérdések mélyebb tanulmányozására — amint már láttuk — középiskolás korától kezdve hajlamos volt Szabó Ervin. Érzékeny idegrendszere és szűkebb családi-rokoni ós tágabb társadalmi környezete, halmozódó olvasmányai egyaránt arra késztették, hogy felvegye és soha többé el ne ejtse az emberiség nagy szellemeivel való szakadatlan érintkezést. A gondolatra mindig szomjas és — bécsi egyetemi éveire már — nagyképzettségű ifjú Szabó Ervin sorjában engedett minden tanulmányozott és megvizsgált új szellemi irányzat vonzásának. Egyéniségét éppen e — korántsem céltalan — szellemi bolyongása révén alakította ki, amely oly sok és gyakran ellentmondásos gondolat megismerése, kitapasztalása és összehasonlítása után létrehozta önálló kritikai szellemét és eredeti gondolkodói erejét, l'olgári oldalról indulva, komoly belső lelki-szellemi harcok árán vált olyan progresszív, forradalmi szocialista gondolkodóvá, aki 22 Uo. 32. 23 Uo. 447. 21 Uo. 595.
