Századok – 1975
Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin ifjúsága és felkészülése éveiről 386/II
390 SOÓS PÁL Pulszky Ágost, az európai látókörű, haladó egyetemi tanár, tudós és kulturpolitikus — aki sokat megőrzött magában a reformkor polihisztor-típusának szenvedélyes igazságkereséséből és Eötvös József elfogulatlanságra törekvő klasszikus liberalizmusából — valóban a modern magyar társadalomtudományi gondolkodás egyik úttörője volt. A szociológiai pozitivizmus alapelvei szerint az embert ő is a természeti törvények egyetemességében igyekezett felfogni, a társadalom, az állam, a jog jelenségeit illetően az okok ós a törvényszerűségek kutatását tartotta alapvető tudományos feladatnak, „okadatolni azt, ami van, ebből következtetni arra, aminek lenni kell". Pulszky — rejtett, szemérmes formában elismerve az osztályharc bizonyos szerepét — az államot az uralkodó és alatta létező társadalom mérkőzése eredményeként megszilárdult egyensúlyállapot kifejezésének tekintette, amely azonban „mindig némi méltánytalanság, további változás és küzdelem elemét tartalmazza".1 ' Az Angliát megjárt, nagytehetségű és éleselmójű jogböleselő az átlag hallgatóságra nagyobb hatást nem gyakorolt, részben — parlamenti képviselő lévén — nagy gyakorlati, politikai elfoglaltsága, részben előadásainak, tankönyvének rendkívül bonyolult stílusa miatt. Emiatt a vizsgázó hallgatók nagy részének valóságos réme lett. A tájékozatlan közvélemény, amely ebben az időben még nem tudta megkülönböztetni egymástól a szociológiát és a szocializmust, gyakran gyanúval és gúnnyal fogadta a pozitivista társadalomtudomány első magyarországi apostolát. Pulszky Ágost tudományos működése így az élclapok állandó céltáblája lett. A kritikusabb és gondolkodóbb jogász hallgatók kisebbsége azonban észrevette, hogy komoly és eredeti gondolkodóval áll szemben, aki sokat tanult az európai, főként angol szellemiségtől. Szabó Ervin, akinek Pulszky Ágost professzora volt, az utóbbi hallgatói csoporthoz tartozott. Pulszky is valószínűleg hamar felismerte Szabó Ervin kiemelkedő tehetségét, és őt is bevonta tanítványainak szűkebb, tudományos reményekre jogosító körébe. Ezekkel a hallgatóival az egyetem elvégzése után is kapcsolatot tartott és — ha csak tehette — pártfogolta őket elhelyezkedésükben. Szabó Ervin gondolkodására ilyen körülmények között természetesen nem maradhattak hatástalanok professzorának tudományos nézetei, amelyeknek befogadását már bizonyos értelemben előkészítették korábbi középiskolás, különösen önképzőköri dolgozataival kapcsolatos olvasmányai. Szabó Ervin későbbi marxista alapirányú társadalomtudományi, államelméleti, etikai stb. gondolkodásában is fel-felbukkannak, nyomon követhetők a szociológiai pozitivizmus egyes elemei, beütései, amelyek talán részben Pulszky koncepcióira nyúlhattak vissza,1 8 jóllehet ezekkel óvatosan kell bánni, mert Szabó Ervin önállóan is átrágta magát a polgári szociológia korabeli szakirodalmán. A Pulszky-hatásnál lényegesebb és meghatározóbb volt Szabó Ervin — budapesti egyetemi éveire eső — radikális, szocialista irányú fejlődése tekintetében az a társaság és baráti kör, amelybe — amint erre már utaltunk — rokonsága révén került be. Szabó Ervin 17 Uo. 218. 18 Esetleges példaként Pulszky Ágost két gondolatsorára utalnánk: „Valamint a közgazdaságtan a társadalmi és külső tényezők közti viszonyokra terjed ki, úgy az erkölcstan azon törvényeket állapítja meg, amelyek az emberi társadalom kebelén belül a cselekvés tekintetében irányadók, és ennélfogva, mint kötelesség, mint a jó szabályai jelentkeznek,... az erkölcstan egyszersmind abelső alanyi szabadság tudományának is tekinthető..." —,,... valódi küzdelmet tulajdonképpen az uralkodó társadalom egyrészt azokkal folytat, amelyek annyira fejlődtek, hogy maguk is már-már uralomra törekszenek, másrészt azokkal, amelyek az uralomról ós államiságról az imént hanyatlottak le, és még nem jutottak annak tudatára, hogy állásukat többé vissza nem hódíthatják. A társadalmi élet folyamatainak és alakulatainak legjelentékenyebb mozzanatai azok tehát, amelyek uralomra jutás és uralomról lehanyatlás körül csoportosulnak." Az állam „az uralkodó és az alatta létező társadalomnak mérkőzése eredményeként megszilárdult ellensúly állapotának kifejezése". Pulszky Ágost: A jog- és állambölcsészet alaptanai. Bp. 1885. 32, 86 és 160. Idézi Szabó I.: i. m. 2, 18.
