Századok – 1975
Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin ifjúsága és felkészülése éveiről 386/II
388 soós pál mára, aki korban a legkisebb, de tehetség szempontjából a legnagyobb reményekre jogosító gyermek volt a nagyszámú és kiterjedt rokonsággal rendelkező, apa nélkül maradt családban. Az érettségi vizsgáira készülő gimnazista valóban megfeszített tanulásáról ós szigorúan beosztott életrendjéről tanúskodik az a néhány legújabban — részben töredékesen — előkerült, német nyelvű levél is, amelyet Szabó Ervin 1895 koratavaszán, még Ungvárról írt akkoriban távollévő édesanyjának. „Utolsó leveleim — szólt a „Teure Maina"-hoz intézett egyik levél — azért sikerültek olyan rövidre, mert tanulás után, tehát már késő éjjel (nach dem Lernen, also schon spät in der Nacht) írtam azokat, amikor már meglehetősen nehéz a gondolatokat nemcsak összeszedni, hanem még le is írni. Mert most napi munkám tovább tart, mint korábban, ugyanis délután egész nap tanulok, ha hazajövök az iskolából, sőt reggel is. Borzalmas gyorsan közeledünk a vizsgák idejéhez, és nem csoda, ha nyakig merülünk a munkába. A látogatások abbamaradtak, vacsorázni is csak pontos időre megyek le, sőt még néhány francia óra is elmaradt."8 Ugyanakkor hű képet ad ez a levél a család rendkívül szegényes anyagi életviszonyairól is, amelyet a némileg jobbmódú rokonok próbáltak elviselhetőbbé tenni. Jellemző ebben a tekintetben a levél következő, maga Szabó Ervin által kiemelt részlete: „Hamarosan nem fogok tudni felső kabátot hordani, ós mivel felöltőm sincs, nagyon kérlek, hogy a nagybácsi valamelyik tavaszi vagy nyári kabátját küldd el 0. Seidlerrel, mert a régi szürke felső kabátomban már valóban botrányosan nézek ki. De kérlek Mamácska, tényleg ne feledkezz el róla."" Az ungvári középiskolás évek még abból a szempontból is bizonyára jelentősek lehettek Szabó Ervin életében, hogy a nyiladozó elméjű diák itt Ungváron, a tipikus magyarországi vidéki, soknemzetiségű kisvárosban érzékelhette először tudatosabban a hazai társadalmi valóságot, legalábbis azt, hogy milyen sokrétű és tarka a magyar világ. Magyarok, szlovákok, ruszinok, zsidók éltek itt együtt, legtöbbjük szegényen, nyomorogva: napszámosok, földművesek, munkások, fuvarosok, kisegzisztenciák. Nem hiányoztak e vidéki világból természetesen Szabó Ervin leendő osztályos társai, az értelmiségiek és leendő ellenfelei, a dölyfös, ostoba nagyurak, a parancsosztó politikai hatalmasságok ós a tőkés kizsákmányolók sem.1 0 A „félfeudális Magyarországról" szerzett első tudatosabb élményei mélyen megrögződhettek a gimnázium padjaiból kilépő fiatalemberben. A középiskola elvégzése után Szabó Ervin életében a korántsem gondtalan falusi ós vidéki gyermekkor, a korai ifjúság időszaka végetért, 18 éves korában véglegesen nagyvárosi, sőt fővárosi környezetbe került. Szabó Ervinnek alig néhány év alatt meglepően természetes mozgásterévé és ösztönző életközegévó lett a főváros, a nagyvárosi társadalom, noha további pályafutása során sem szakadtak el azok az „erős szálak, melyek őt a faluhoz, a vidékhez fűzték".1 1 Korai személyes élményei bizonyára hatással voltak később tudatosuló progresszív, szocialista népiségére, a paraszt- és agrárproblémákkal szembeni politikai-elméleti érzékenységére ós az egyszerű paraszt- és munkásemberek érdekeiért mindig harcrakész humanizmusára. Budapesten a jogi tanulmányokat 1895 őszén elkezdő Szabó Ervin a szélesebb család, a rokonság oltalma alatt vághatott neki az új diákéletnek, amely az első egy-két évben nem sokban különbözhetett a korabeli szegény sorsú pesti egyetemi hallgatók anyagi gondokkal teli életformájától. Az egyetemista Szabó Ervin két idősebb bátyjával és más diák albérlőkkel együtt a Pesten élő ,,t. Grossmama"-nál lakott, a szó szoros értelmében 8 Szabó Ervin levele édesanyjához 1895. márc. 14. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Különgyűjtemény 2048/5. 9 Uo. 10 Kálmán József: Szabó Ervin a szocializmus nagy tanítója. Bp. 1946. 23 — 24. ll Jászi Oszkár: i. m. 19.