Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 369 ségfront felé mutat".11 9 Még világosabban fogalmazott Rózsa Ferenc, aki résztvett az OIB-vel folytatott tárgyalásokon, az akcióegység-okmány megfogalmazásában és aki közvetlen közelről ismerhette meg az egységfront útjába tornyosuló akadályokat. Rózsa ,,Az OIB-vel kötött akcióegység egyedülálló tapasztalatai és tanulságai" cím alatt összegezte mondanivalóját. „Nem helyes az az álláspontunk — írja —, hogy az akcióegység »legális« célok érdekében maga is legális. Nem ! Az akcióegység legális és illegális párt között maga is féllegális, amelyeket nekünk megfelelő óvintézkedésekkel kell körülbástyáznunk ! Nehogy a szociáldemokrata munkások azt higgyék, hogy mi propagadnahatások kedvéért, szűkkeblű pártszempontból veszélyeztetjük őket... Bizonyos, hogy ha ezen a téren óvatosabban és rájuk való tekintettel járunk el, akkor sokkal hamarabb meg fogjuk őket nyerni az akcióegység, sőt a párt törhetetlen katonáinak." Rózsa Ferenc erélyesen követelte: le kell számolni azzal a felfogással, hogy az MSzDP-t „robbantani kell. Ez lehet a fasiszták jelszava, de nem a miénk ! Mi igenis erősítjük mindazokat a szerveket, amelyek az akcióegység jegyében dolgoznak . . . De nem robbantjuk a többi szociáldemokrata szervezeteket sem, amelyeket potenciális szövetségeseinknek tekintünk a fasizmus elleni harcban, hanem igyekszünk megnyerni őket a bennük végzett antifasiszta munkánkkal az akcióegység számára. Mi nem a szociáldemokrata szervezeteket akarjuk rombolni, hanem egyesegyedül a fasizmussal való megalkuvás szellemét bennük .. . "12 0 A kommunistáknak ezek az erőfeszítései 1935 utolsó hónapjaiban már mindjobban éreztették hatásukat .Végleg lekerült napirendről a szociálfasizmus jelszava, mind ritkábban fordult elő az e jelszót egyeseknél mintegy helyettesíteni akaró felfogás, miszerint a szociáldemokrácia, ha nem is fasizmus, de a burzsoázia főtámasza. Mind világosabban kezdett kirajzolódni az az álláspont, hogy lehetséges az MSzDP-n belül, a vezetők egy részére is támaszkodva kialakítani olyan baloldalt, amely fokozatosan erősíti a pártban és a szakszervezetekben az osztályharcos politikát, amely hajlandó együttműködni — titkos, nem írásba foglalt megegyezés alapján, vagy a nélkül — a KMP-vel. Ezzel egyidejűleg fokozatosan tért nyert az a meggyőződés is, hogy a kommunistáknak nemcsak a szakszervezetekben, hanem a szociáldemokrata pártszervezetekben is lehet és kell harcolniuk a jobboldal visszaszorítása és a munkásosztály előtt álló legfontosabb feladatok valóraváltása érdekében. Lényegében ezek a helyes törekvések fogalmazódtak meg a KMP 1935. november 25-én elkészült azon javaslattervezetében is, amelyet a Böhm Vilmos vezette Világosság csoporttal való prágai tárgyalásra készítettek.121 Ebben a dokumentumban a KMP KB javasolta, hogy a tárgyaló felek foglaljanak egyetértően állást a Dimitrov referátumában kifejtettekkel, sürgessék a két internacionálé együttműdödését a háború és fasizmus elleni harcban. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a KMP és az MSzDP, valamint szervezetei a proletáregységfront szellemében együttműködve, közös antifasiszta és háborúellenes összejöveteleket, gyűléseket, tüntetéseket tartsanak és tegyenek lépése-119 PI Arch. 500. f. 2/636. 120 px Aro h . 500. f. 2/536. őe. 121 A dokumentum sorsáról és a tárgyalások alakulásáról jelenleg nincsenek megbízható adataink. Azt tudjuk, hogy 1937-ben a KMP új, ideiglenes KB-ja ismét felvette a kapcsolatokat Böhm Vilmossal, aki kontaktust teremtett Szakasits Árpáddal. Az így alakult kapcsolat is szerepet játszott Szakasits Árpád és a KMP mind szorosabbá váló együttműködésében.