Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 363 Ezek után joggal vetődik fel, helyes volt-e a választásokon külön listán indulni eleve irreálisnak tűnő feltételek között, eleve számolva a jobboldali szociáldemokraták támadásával és kitéve választóikat a rendőrség üldözésének. Véleményünk szerint a választáson való indulás önmagában nem volt hiba. Alkalmat, lehetőséget adott az ellenzék tényleges befolyása, a tényleges erőviszonyok nyílt megnyilvánulásának. Természetesen már az indulásnál is megmutatkoztak azok a szervi hibák, amelyek a párt egész egységfront-politikáját ebben az időben még jellemezték. Hiba, nyílt kihívás volt az MSzDP-nek tett egységfront-ajánlat, hiszen ha a pártvezetőség elfogadta volna, — egyébként erre semmilyen körülmények között nem kerülhetett volna sor és ezt a KMP is jól tudta, — a reakció féktelen pergőtüzébe került volna a választási csatáját úgyis nehéz körülmények között vívó MSzDP. Alkalmat adott arra is, hogy a szakszervezeti vonalon, az érdekképviselet kérdésében visszavonulóban levő jobboldali vezetés egy számára sokkal látványosabb és hatásosabb területen nyisson tüzet a kommunisták ellen. Ez a probléma a kommunisták között is vitára adott alkalmat, különösen akkor, amikor az OIB a Fasisztaellenes Munkásegységfronthoz csatlakozás mellett döntött. Ebben az ügyben a Mónus főtitkárnál járt ifjúsági küldöttség tudomására hozták, hogy csatlakozás esetén a pártvezetőség az OIB feloszlatását latolgatja. A csatlakozás kérdésében vita alakult ki a KMP-ben is, végül is a KMP titkársága a csatlakozást javasolta, hozzáfűzve, hogy minden erővel védekezni kell a feloszlatás ellen.9 ® Míg a fentiek még nem róhatók fel egyértelműen a KMP hibájául, a Fasisztaellenes Munkásegységfront feloszlatása után a tüntető szavazás meghirdetése súlyos hiba volt.9 7 Nem véletlen, hogy sokan nem értettek azzal egyet, ezt később a választások is igazolták. Végül az utolsó pillanatban, a teljes kudarc elkerülése végett és a vele egyet nem értők nyomására meg is változtatták. A tüntetőleg leadott, azaz tudatosan érvénytelen szavazatok száma kevés, olvashatjuk a választásról adott részletes kommunista elemzésben. ,,A tüntető szavazásra való felhívás vagy nem ért el hozzájuk, vagy nem követték, feleslegesnek, vagy veszélyesnek tartották." „Felhívásunk dacára — olvasható, tovább a valóságra helyesen rátapintó dokumentumban, — az MSzDP-re szavaztak, mint a »legbaloldalibb« pártra, amelyet meg kell védelmezni. Ez azt jelentené, hogy a munkásság szükségesnek látja, hogy »legalább« az SzDP minél több képviselővel benn legyen a parlamentben."98 Ugyancsak hiba volt az előző eredmények után kísérletet tenni a fővárosi képviselőtestületi választáson való indulásra,9 9 amely az előzmények után valóban csak arra volt jó, hogy a peyerista vezetés antikommusinta propagandájához anyagot szolgáltasson.10 0 A hibákból a KMP tanult, az 1935 végén megtartott részleges képviselőtestületi válasz-96 PI Arch. 500. f. 2/522. бе. 1935. márc. 10-i jelentés. 97 Az ellenzék röpiratokon arra szólította fel a szavazókat, hogy a szavazólapra a „Le a fasizmussal, éljen a szocializmus" feliratú enyves hátú cédulát ragasszák. (Népszava, 1935. ápr. 7.) 88 Az említett elemzés azt is megállapítja, hogy az utolsó pillanatban az ellenzék bekapcsolódott ugyan az MSzDP választási kampányába, de azzal a megszorítással tette ezt, hogy mindenütt kihangsúlyozta, hogy az ellenzék nevében lép fel, a munkásegységet képviseli, ezért a legtöbb helyen összetűzésre, a munka megzavarására, illetve a felajánlkozás elutasítására került sor. (PI Arch. 500. f. 2/538.) 99 Az ellenzék itt a „Szocialista Munkások Egységblokkja" néven indult, programját április 11-én tette közzé. (Lásd: Dokumentumok... 1929 — 1935. 354 — 356.) íoo ANépszava, 1935. máj. 8 — 22. között megjelent számaiban durva hangú „figyelmeztetést" tett közzé az Egységblokk denunciálására. 5 Századok 1975/2
