Századok – 1975

Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II

AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 373 373 körülmények között is demokratikus fordulat végrehajtására. „Tudjuk, hogy a választójog magában nem elég — olvashatjuk a Szocializmus 1934 októberi számában . De a szociáldemokrata pártok meg vannak győződve arról, hogy lehetetlenség a társadalmi élet, a gazdálkodás múlhatatlanul szükséges nagy átalakítását végrehajtani a tömegek beleszólása, önkormányzata, önálló tevé­kenysége nélkül. Ehhez pedig feltétlenül szükség van a teljes választójog meg­alkotására Magyarországon is." Ez az alavetően hibás, csupán az általános választójogra korlátozott és minden más kérdést ennek alárendelt álláspont sorozatos politikai kudarcokhoz, a Gömbös-kormánynak tett felesleges engedményekhez, a pártvezetés és a szer­vezett dolgozók aktív része közötti ellentétek éleződéséhez vezetett. S ez nem véletlen. A választójogi törvénytervezet napirendre tűzése után Gömbös változat­lan hevességgel támadta a szociáldemokráciát, s kijelentette: vagy vállalja a szociáldemokrácia a Gömbös-féle „nemzeti frontba" való beilleszkedést, vagy — mint Gömbös fogalmazta — „csomagolnia" kell. A német és osztrák esemé­nyek után az MSzDP peyeri szárnya bizonyos hajlandóságot mutatott az egyez­kedésre, abban a reményben, hogy a választójog tető alá kerülése magát Göm­böst fogja likvidálni, 95 pontjával együtt. Átmenetileg, ellenzéke félreállításáig Gömbösnek is szüksége volt a szociáldemokrácia semlegesítésére. Ez a kölcsö­nös „megértés" mutatkozott meg abban a tényben is, hogy Gömbös közel más­fél esztendei kormányelnöksége alatt egyetlen alkalmat sem talált, hogy tár­gyaljon az MSzDP vezetőivel. 1934 illetve 1935 tavasza közötti időszakban pedig három hivatalos15 — 1934 május, október, 1935 január és 1925 február­jában egy nem hivatalos1 6 tárgyalásra is sor került. Míg Gömbös ebben az idő­ben a nyilvánosság előtt szinte minden alkalommal „csomagolásra" szólította fel az MSzDP-t, a titkos tárgyalásokon, amelyről a nyilvánosság előtt gazdasági és szociális vonatkozású kérdésekre történt utalás, valószínűleg alkudozás folyt az „egvüttműködés"-ról, mindenekelőtt az érdekképviseleti rendszer valami­lyen formában az MSzDP vezetőitől is megkívánt — elfogadásáról és az MSzDP elképzeléseiről a kormány választójogi tervezétével kapcsolatban.1 7 Gömbös éppen 1934 kora tavaszán a fővárosi törvénytervezet kapcsán ismerte fel azt a veszélyt, amit az alkotmányvédő blokk létrejötte és ennek szo­ciáldemokrata támogatása, tehát egy egységesen fellépő ellenzék jelenthet ter­vei keresztülhúzására. A feladat tehát — úgy vélte — ezt az ellenzéket megbon­tani, fenyegetésekkel, taktikai sakkhúzásokkal egymással szembeállítani. Erre éppen a választójog kérdése Ígérkezett alkalmas fegyvernek. Gömbös jól számított. Az ellenzék egyik legfőbb erejét, az MSzDP-t és a szakszervezeteket sikerült leválasztani, sőt szembeállítani Gömbös ellenfeleivel.1 8 S ezt oly mó-15 A hivatalos tárgyalásról a Népszava és az 1935-ös pártgyíílésre készített jelentés is megemlékezik, bár az olvasóra bízza, hogy a napi politikai kérdések kapcsán miről lehe­tett szó. 16 Minden jel szerint ez alkalommal került sor az érdekképviseleti törvénytervezet átadására. Azt nem tudjuk, hogy ekkor Peyer és Gömbös között közvetlen tárgyalás folyt-e. Peyerék erről mélyen hallgattak. A visszaemlékezések sem megbízhatóak e vonat­kozásban. Gömbösnek 1935 nyarán a parlamentben e tárgyalásra utaló megjegyzései sem adnak arra választ, hogy közvetlen, vagy közvetett tárgyalások voltak-e. 17 Ez utóbbira a Népszava, 1934. okt. 6-i ós 1935. jan. 23-i számában, a tárgyalásról közölt kommünikében történt utalás. 18 1934 második felében az MSzDP sokkal élesebben támadta a Kisgazdapártot, a Bethlen csoportot, mint Gömböst. Sőt 1935 elején — a választások előtt — fellépő új „reformnemzedékkel" is kapcsolatot keresett Bethlenek ellenében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom