Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 325 És ezzel megfosztott minket annak lehetőségétől, hogy megfejtsük a rejtélyt: vajon miért éppen 16 480 forintot jelölt meg a költségvetési előirányzat a Felséges Királynénak fizetendő bérleti díjként? A Thurzó-bérletnek egy további dokumentuma, választ adva a kérdés egyik részére, még reménytelenebbé teszi annak teljes megfejtését. Ezt az okmányt ugyancsak az Egyetemi Könyvtár őrzi eredeti kéziratai között, s minthogy az számos egyéb problémát is érint, ismertetésére más alkalommal térnék ki, itt csupán a bérleti díjra vonatkozó megjegyzését idézem és magyarítom: „Thurzó a körmöci kamarát, Zólyom várával együtt, egy évre 15 000 forint régi, nem pedig új pénzben vette bérbe a Felséges Királynétól. És jóllehet, az egész összeget új pénzben fizetve, 100 régiért 120 újat számolt, ezzel a Felséges Királyné nem elégedhet meg", többek között azért nem, mert „100 régiért legalább 170 új dénárt kellett volna kapnia".®1 A kézirat nincs ugyan keltezve, de tekintettel arra, hogy 1524-ben Thurzó Elek már nem bérelte a kamarát, nemigen készülhetett máskor, mint 1523-ban, tehát legfeljebb néhány hónappal a költségvetési előirányzat összeállítása után. A benne megadott bérleti díj, ugyanúgy, mint a költségvetési előirányzatban szereplő, vagy az 1522-es vagy az 1523-as évre vonatkozik, minthogy azonban a két okmány adata egymástól eltérő — mert 15 000 forintnyi régi dénárt 20%-kal több új dénárra átszámítva 18 000 forintot kapunk —, feltehetően a kézirat az 1523. évi, a költségvetési előirányzat az 1522. évi díjat regisztrálja. Gyarapodott a tudásunk azzal, hogy Thurzó Elek, a megállapodás ellenére nova monetában fizetett, amiből azt hiszem joggal következtethetünk arra is, hogy a régi pénz a költségvetési előirányzat bevételeiben általában minimális helyet kapott, ha ugyan kapott valamit, mert az uralkodó-párnak még akkor is új pénzt adtak, amikor előzőleg régit Ígértek. Továbbá, újabb bizonyítékot szereztünk arra, hogy a költségvetési előirányzatban a kincstartó az 1522-es helyzetet rögzítette még az általa legjobban ismert adatok esetében is. Végül még egy, cáfolhatatlan érvet kaptunk azokkal szemben, akik az 1523-as országgyűlés határozatait, köztük azt, amely szerint 100 régi dénárt 110 új dénárra kell beváltani, a gyakorlatban véghezvitt, a nova moneta értékét általában és mindvégig jellemző ténynek tekintik. Csak éppen azt nem tudtuk meg, hogy 1522-ben miért 16 480 forintot fizetett Thurzó Élek a bérletért. Ez az összeg húsz forint híján megfelel 15 000 forintnyi régi dénár 10%-os felárral számított új pénzre váltásának. De miért kevesebb annál húsz forinttal ? És miért csak húsz forinttal kevesebb, amikor, a királyné nyugtájával bizonyíthatóan, az első két hónap díjaként felár nélkül 2500 forintot fizetett a kamaraispán ? így állunk tehát a költségvetési előirányzat számaival, ezekkel a kétségkívül megbízható, és az 1522. évben behajtott uralkodói jövedelmeket maximális pontossággal regisztráló összegekkel. És mindezzel a nova moneta bevezetésének még csupán a felületen észlelhető, közvetlen következményeit vettük szemügyre, s nem is érintettük a mélyebb összefüggéseket, nem vizsgáltuk meg például azt, hogy miképpen hatott a pénzrontás a külkereskedelemre — márpedig elsősorban és a legerősebben éppen erre kellett hatnia s ennek folytán mennyi és minő része volt az okmányban kimutatott, sokat idézett és sokszor felhasznált harmincad-bevétel kialakulásában. * 61 Egyetemi Könyvtár, Litterae et epistolae originales. 222.