Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 325 lenfalvi Thurzó Elek, „Pless bárója, Magyarország Királyi Felségének legfőbb kamarása és kincstartója, Magyarország bányavárosainak kamaragrófja" volt.8 A budai Fugger-faktor pénz váltásáról és veréséről, kamarai jövedelmekről és kiadásokról számolt be levelében. Az, a címzett előtt nyilvánvaló tény, hogy melyik kamara ügyeit intézte — a számadást, mint említettem, Budáról küldte —, írásából mindvégig nem világlik ki teljes egyértelműséggel. Erre a kérdésre azonban a költségvetési előirányzat segítségével minden kétséget kizáró választ kapunk. A levél egyik mondata magyarul így hangzik: „Továbbá, mint Nagyságod tudja, adtam már számadást Nagyságodnak az 1522-es esztendő januárjának első napjától ugyanezen év decemberének utolsó napjáig terjedő 12 hónapról, Nagyságodnak tehát tudnia kell róla, hogy a Királyi Felségnek Selmecbányáról, Körmöcbányáról és az összes bányavárosból a kamarába befolyó bevétele az egész év folyamán 90 777 forintot és 25 dénárt tett ki." A költségvetési előirányzatban a jövedelmek első két tétele foglalkozik a kamarai bevételekkel, éspedig, magyarra fordítva, ílymódon: „A körmöci kamara pénzveréséből az év folyamán, kellő gonddal és előrelátással 90 777 forint jövedelmet lehet húzni, ebből a Felséges Királynénak a kamara évi bérleti díjaként 16 480 forint jár, így a Királyi Felség részére maradó összeg tisztán 74 297 forint. A budai kamara pénzveréséből az elmúlt évben 87 347 forint és 54 dénár jövedelem származott, a következő évben azonban, részben a régi pénz és az ezüst hiánya és elégtelensége miatt, részben azért, mert mindkettőnek az ára emelkedik, alig lehet többet várni, mint 50 000 forintot." A pénzverés hasznáról, a költségvetési előirányzat bevételi oldalának e jelentőségében és összegében legkiemelkedőbb tételéről és egyúttal legdöntőbb problémájáról sok szó esik majd a továbbiakban, annyit azonban addig is leszűrhetünk az idézett szövegből, hogy e haszon igen bizonytalan, évről-évre változó nagyságú volt. Ha pedig e tartalmi s önmagában is bizonyító erejű érv mellett azt a formai szempontot is figyelembe vesszük, hogy olyan, legkevésbé sem kerek (és kerekítésre nagyon is csábító) szám szerepel két különböző okmányban, mint a 90 777, úgy nyugodtan kizárhatjuk a véletlen egyezés legcsekélyebb lehetőségét is. A két okiratban ugyanazon bevételről van szó, a Fuggerfaktor számadásában szereplő összeg a költségvetési előirányzatban a körmöci kamarából húzható évi jövedelmet jelzi, s ez az egyezés segítséget nyújt mindkét dokumentum jobb megértéséhez. Mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy egészen pontosan meghatározzuk a költsévetési előirányzat készítésének idejét, és a Schedius megnevezte két esztendő helyett — de azon belül — egyetlen hónapot, sőt, egy-két hetet jelöljünk meg a jegyzék kelteként. Jóllehet teljes biztonsággal csupán az a kronológiai következtetés vonható le az egyezés tényéből, hogy a költségvetési előirányzat Hans Alber levelének kelte, tehát 1523. április 14. után készült, mégis csaknem ugyanilyen biztonsággal toldanám meg e következtetést azzal, hogy a levélből nyert információ felhasználására nagyon hamar sor került, sőt, még annak az okozati összefüggésnek a föltételezésével is, hogy a kincstartó éppen az elkészítendő költségvetési előirányzathoz kért adatokat a Fugger-faktortól. Ez utóbbi megállapításnak az a levél ad nagyobb valószínűséget, amelyet az Országos Levéltár, a kronológiai rendnek megfelelően, közvetlenül Hans Alberé mellett őriz. A későbbiekben szó esik még erről a misszilisről, itt a fenti 8 Országos Levéltár. Mohácselőtti Gyűjtemény (a következőkben: OL Dl) 25 678.