Századok – 1975

Történeti irodalom - Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán (Ism. Mészáros László) 197/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 199 fektethette felgyülemlett pénztőkéjét. Rüsztem pasa vagyona az alábbi tételekből állt: „1700rabszolga, 2900 harcimén, 1100teve, 6000 kaftán, 800 turbán, 1100 arannyal hímzett föveg, 2900 páncéling, 2000 páncél, 600 ezüstveretű, 500 aranyozott, drágakövekkel kirakott nyereg, 1500 ezüstsisak, 130 pár aranyozott kengyel, 7060 drágaköves hüvelyű kard, 1000 ezüstözött lándzsa, 800 Korán, közülük 130 darabnak a fedele drágakövekkel díszített, 5000 kötet( !) különféle tárgyú könyv, 78 000 aranydukát, 32 darab 11 200 000 akcse (vagyis 140 000 aranydukát) értékű drágakő, 100 Ô00 000 akcse ezüstpénzben (vagyis 1 250 000 aranydukát), valamint 815 jobbágytelek, és 476 malom." Ajasz pasa, nagyvezér, 1536-os levele érdekes mozzanattal járul hozzá a török — Habsburg diplomáciatörténethez: „a ti állhatatosságotok a felséges udvar iránti barátságban és a reméltnél nagyobb ragaszkodástok, valamint a magas porta iránti hűségtek és becsületességtek megmutatkozott, amikor őfelsége boldogsággal az iráni hadjáratban volt." Az oszmán-török kereskedelemtörténet alapvető forrásai a vámnaplók és a karavánjegyzékek. A legfontosabb kereskedelmi útvonalak a szárazföldön: Aleppo -Adana — Kónja —Afjon — Izmir (vagy Brusszán át Isztambul), Bagdad -Moszul -Mardin —Di jar -bekir — Kajszeri — Ankara — Sztambul, Iszfahán -Tebriz — Erzerum —Trabzon, Erzerum — Amászia — Isztambul. Az aleppói vámnaplók arról tanúskodnak, hogy az áruk túlnyomó részét európaiak vették át ós szállították a közeli iszkenderumi kikötőből Európába, néhány bagdadi, buharai ós dzsuffai kalmáron kívül. 1610-ben 120 kereskedő 942 teve-teher (jük) árut vitt Aleppóba az iraki tartományszékhelyről, Bagdadból. Ismeretes valamennyiük neve és árujuk mennyisége. Zömük perzsa és iraki arab volt, kívülük 10 indiai, 5 európai és néhány kisebb tőkéjű török kalmár szállított árut Aleppóba. A jómódúak 10 -30, a kisebb forgótőkével rendelkezők csak 3 -6 jük áruval kereskedtek. A Szulejmán idejében elfoglalt arab kikötők jelentős bevételeket hoztak, például 1525-ben a dzsiddai és szevakimi vámbevétel közel 4 500 000 akcsére rúgott! Az új arab területek török pénzügyigazgatása éppoly gyorsan kiépült, mint a magyarországi hódoltságé;7 az 1546 decemberében elfoglalt Bászra vámhivatala 1547 tavaszán már megkezdte működését. Szulejmán szerette volna megkaparintani az indiai kereskedelmet, sőt magát Indiát is; Bászra meghódítása után arra utasította Ajasz beglerbóget, hogy keljen át Indiába és „az útjukat tévesztett portugálokat semmisítse meg". Diu erődjénél azonban meghiúsultak a török expanziós törekvések a portugál gyarmatosítók hatékony ellenállásán. Viszont a Földközi-tengeren a hírhedt kalóz vezérből lett flottakapudán és beglerbóg, Barbarossza Hajreddin az 1540-es években már korlátlan hatalomra tett szert, „megalapozta az oszmán birodalom tengeri hatalmát". Szulejmán összesen 13 hadjáratot vezetett személyesen, s emellett vezérei és flottaparancsnokai számos kisebb rablóhadjáratot is folytattak. Földközi-tengeri, afrikai, iraki, egyiptomi, Arab-félszigeti vállalkozásait siker koronázta, a birodalom területét jelentős mértékben kiterjesztette. Hódításai egy ideig segítettek elodázni a birodalom kezdődő válságát, melynek jelei a számtalan felkelésben, az elnyomott népek küzdelmeiben, a vezérek, beglerbógek pártütéseiben, a trónutódlási harcok zűrzavarában, a janicsárok, a síiták, a bektas szektához tartozók megmozdulásaiban, a középfokú iskolát végzett diákok (szuhtók) lázongásaiban, a ruméliai ós anatóliai parasztháborúkban, a „napibéresek" lázadásában, a kis tímár-birtokosok fokozódó elégedetlenségében, a kereskedők, kézművesek, földművesek tengernyi panaszában és sok más tényezőben már az „aranykorban" megmutatkoztak. Szulejmán nem tudott leszámolni a birodalom két legveszélyesebb ellenfelével, a német-római császárral és a perzsa sahhal, csak részleges és időleges sikereket ért el velük szemben. V. Károly jórészt kiszorult a Földközi-tengerről és Afrikából, s a szultáné lett Magyarország középső harmada is. Azonban számos kísérlete sorra zátonyra futott a „hitvány juhaklokból" összetevődő magyar végvári rendszer és Bécs falainál. Jelképes, hogy maga Szulejmán is magyar végvár ostroma alatt. Szigetvárnál halt meg 72 éves korában, 1566-ban. Nem volt képes átütő győzelmet aratni tehetséges perzsa ellonfelén, Tahmpaszh sahon sem, bár Irakot elszakította Perzsiától s Bagdad székhellyel beglerbégséggé szervezte. A központi területek, Azerbajdzsán és Irán meghódítása sosem sikerült, bár ezzel többször is megpróbálkozott. 1562-ben a perzsa sah 500 000 aranydukátot kapott tőle a hozzá menekült Bajezid szultánfi és 4 gyermeke megölésének engedélyezéséért. így lett az egyedüli trónörökös Szelim, a későbbi szultán, miután a legidősebb fiút, a szelíd Musztafát Hurrem ós Rüsztem pasa intrikái miatt Szulejmán már az 1553-as perzsa hadjárat során megfojtatta. A szűnni nem akaró háborúskodások óriási kiadásai tönkretették a falvak népét, mely földjót műveletlenül ' Például Székesfehérvárt 1543. szept. 3-án foglalta el a török, s 21-én már működésbe lépett a mohamedán vámapparátus (KAldy-Nagy; Harács-szedők . . . 1970. 71).