Századok – 1975

Történeti irodalom - Vésztő története (Ism. Kanyar József) 1122/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1123 amely — az úrbéri telkesítés reményében — újabb és újabb írtások végzésére ösztönözte a jobbágyokat. Az „örökös úrbéri egyezséget", az örökváltsági szerződést 1848—49 eseményei azonban kettévágták. E gazdag tizenhét hónap történetét a szerző sajnálatosan röviden, mindössze három és fél oldalba sűrítette össze. Az önkényuralom és a dualizmus korszakait Szabó Ferenc rajzolta meg a kötetben. A szabadságharcot megtorló abszolutizmus idején — mint megannyiszor történelme folyamán — szerencséje volt a helységnek az a körülmény, hogy — a vizekkel és nádasokkal tarkított Sárréttel együtt — kevésbé esett a hadak útjába, így hosszú időn át el tudott rejtőzködni a bosszuló önkény tekintete elől. A korszakot azonban újabb igazságtalanság tetézte 1869 nyarán, amikor még azokat a szántóföldeket és kaszálókat is elvették a parasztoktól, amelyeket a XVIII. század végétől azok már a saját kezükkel alakítottak át termőfölddé. Hiába volt tiltakozása, felségfolyamodványa, az úrbéri per során kijátszott lakosság — föld hiányában — csak bérletek szerzésével tudta megélhetését biztosítani. Eredménytelen volt 1908-ban a már csaknem félszázada erőszakkal lezárt úrbéri per felújítását célzó mozgalom is a faluban. A részes művelést végeztető uradalom a ráadásmunkák garmadájával zsákmányolta ki az agrárnépességnek még 1910-ben is 53%-át kitevő birtoktalan rétegét. E mezőgazdasági munkásságnak mindig nehéz volt az élete, a körülvevő uradalmak és nagybérletek sokszor használták föl velük szemben — megfélemlítésükre és bérköveteléseik letörésére — az idegen megyebeli aratókat és sommásokat. A kötetnek különösen azok az értékes fejezetei, amelyekben az agrárszocialista mozgalom kezdeti korának a megrajzolását végezte el a jószemű történész-levéltáros, majd Leiner Gyula, akinek a Horthy-korszakról írt tanulmányából kiemelkedik az 1925 — 26-os nagy árvíz története, valamint az ellenzéki pártok szerepének, köztük is az 1944-es Vésztői Földmunkás Kongresszus szerepének a beágyazása a hazai antifasiszta ellenállási mozgalom jövő felé mutató tevékenységébe. E fejezetek bizonyára sok részadattal gazdagítják köztörténetírásunkat is. A gazdaság-, a politika- és a társadalomtörténeti tanulmányok után G. Vass István rövid lélegzetű vázlatban tekintette át a község történetét a felszabadulástól a fordulat évéig. Külön fejezete a kötetnek Mike Jánosné jelentős művelődéstörténeti tanulmánya. Különösképp az a megállapítása gondolkoztatta el az olvasót, hogy a hat osztályossá bővült népiskolában az 1876 — 77-es esztendőben, a tanulók egyharmada megrekedt a harmadik osztálynál a községben. Ha ezzel párhuzamba állítjuk azt a történelmi tényt, hogy száz esztendővel ezelőtt a jobbágyparaszti lakosság gyermekeinek alig egyharmada járt csak iskolába, akkor választ kaphatunk népünk kulturális elmaradottságára vonatkozóan. A tanulmánynak figyelemre méltó fejezete a polgári iskola egy évtizedes története, amelynek: egy iskola tündöklése és bukása alcímet adhatnánk. Ha a „kvaterkázó" népművelés fellegvára a Casino volt is a községben, néha azonban az ifjúsági egyesületek, főképp a KIE bemutatott egy-egy Darvas József darabot is. A felszabadulás utáni „szellemi földosztás" adataival is találkozhattunk a tanulmány befejező soraiban, amelyek már új iskolatípusokat (általános iskolák, gimnázium, dolgozók iskolája) mutattak be a községben. A tennivalóknak azonban még jelentős része maradt hátra napjainkra is, hisz az általános iskola elvégzése terén még jelentős a lemorzsolódás a nagyközségben, de az olvasó lakosság aránya (16%) is még mindig nagyon kevés a dinamikusan növekedő és fejlődő század Vésztőjén is. Sommázva az elmondottakat: ha a kötet tanulmányai nem is mozogtak azonos színvonalon, mindazonáltal néhány tanulmány sok-sok adattal gyarapította és gazdagította országos köztörténetírásunkat. A közelmúltban két kötet is napvilágot látott Vésztő történetével kapcsolatban. Kár, hogy a kutatók nem tudtak egymás törekvéseiről, hisz 1974-ben látott napvilágot Oláh József kandidátusi disszertációja: Az akasztóvésztői uradalmak gazdálkodása a XIX—XX. század fordulóján címmel, amely a mezőgazdaság kapitalista átszervezésének a folyamatát taglalta, s így több ponton is érintkezett a község lakosságának a történetével. A kötethez mellékelt táblázatok, fényképek és különféle reprodukciók — a gazdag irodalommal egyetemben — igen hasznossá tették a kötetet, nemcsak a tanár és a diák kezében, hanem a közművelődés széles mezején is. S végül is a kötet: a helytörténet és a helyismeret jelentős községmonográfiájaként — a további kutatásokra nézve is buzdítóan és inspirálóan hatva — jelentősen szolgálja regionális tudománypolitikai irányelveinket és céljainkat. KANYAB JÓZSEF t