Századok – 1975

Történeti irodalom - Berend T. Iván–Ránki György: Gazdaság és társadalom. Tanulmányok hazánk és Kelet-Európa XIX–XX. századi történetéről (Ism. Varga László) 1117/V–VI

TÖRTÉNETI IBODJLLOM 1119 „. . . a kutatók . . . egyre kevésbé elégednek meg a felszín jelenségek leírásával; felismerik, hogy feladatuk nem merülhet ki a Horthy-rendszer bűnös tevékenységének leleplezésében, bármilyen hasznos és hálás" feladat is ez. Felismerik, hogy a marxista történészek feladata ennél sokkal több és szebb: a felszínről a mélybe hatolás, a jelenségektől a lényeghez való közeledés, vagyis konkrátan: a társadalmi jelenségek sokoldalú elemzése, ha ez sokkal bonyolultabb feladat is, mint a Horthy-rendszer felszínének leírása" — írja 1962-ben ars-poetiea-szerűen Ránki György. A kötet második részében összegyűjtött tanulmányok, amelyek ezt az időszakot dolgozzák fel, nemcsak azt igazolják, hogy a szerzők hűek maradtak a Ránki által megfogalmazott alapelvhez, de egyben azt is, hogy a jelenségek sokoldalú, tudományos elemzése a maga adatszerű „szárazságával" sokkal hatásosabb és megrázóbb vádirat a Horthy-rendszer korlátolt ön- és nemzetpusztító politikája ellen, mint bármilyen, a látványos hatásokra törekvő, felszínes zsurnalisztika. Az egyes tanulmányok egymást kiegészítve, magasabb szintre emelve, másmás szempontból tárják fel azt a történelmi folyamatot, amely az uralkodó osztályok hamis, részben koncepciótlan politikájának következtében elvezet a fasiszta Németország teljes kiszolgálásához, Magyarország gazdasági kizsákmányolásához, politikai és erkölcsi lezüllesztéséhez. Berend T. Iván az első két részt összekötő tanulmányában az újonnan létrejött kelet-európai országok gazdasági szétválásával foglalkozik. Nem kétséges, hogy — különösen a második világháborút követő társadalmi átalakulásokat figyelembe véve — témája különösen jelentős. Kelet-Európa térképe tehát nemcsak politikailag, hanem ezzel szoros összefüggésben gazdaságilag is átalakul. Mivel ezeknek az országoknak a gazdasága korábban részben kiegészítette egymást, ez a változás — vagyis a nemzeti gazdaságok létrehozása — alapvetően meghatározta helyzetüket. Bizonyítja ezt gazdasági struktúrájuk átalakulása, külkereskedelmi partnereik szinte teljes kicserélődése. A gazdasági szétválás különbözőképpen hatott az egyes országokban. Megfigyelhető egyrészt a korábban elmaradott iparágak gyors felfutása és másrészt a korábban nagyobb gazdasági egységekhez méretezett iparágak elsorvadása. A számos kölcsönösen megfigyelhető vonás és a végeredmény teszi lehetővé a szerző számára a kérdés egységes kezelését. Ez azonban elmossa a főleg az induláskor megfigyelhető jelentős eltéréseket. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása alapvetően eltérően érintette az egyes utódállamokat (ezek között most Ausztriát és Magyarországot is beleértve). Hátrányos volt elsősorban azoknak az országoknak, amelyeknél a legerőteljesebb volt a gazdasági összefonódás, (Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország), a nemzetiségek viszont ráléphettek a nemzeti fejlődés erősen korlátozott útjára. Az előbbiek számára tehát sokat nyújthatott volna a gazdasági együttműködés (és így az idevágó terveket nem lehet lebecsülni), a politikai ellentétek azonban zátonyra futtattak minden kísérletet és így végül kiszolgáltatták az egész térséget a német imperialista hódító törekvéseknek. A szerzők azzal, hogy számos gazdasági kérdés hagyományosnak számító előítéletét megkérdőjelezik, sokkal mélyebbre hatolnak az adott társadalmak elemzésében, eljutnak a felszín mögötti valóságos összefüggések feltárásához. Különösen ilyen szempontból értékes A gazdaság finanszírozásának forrásai, a külföldi tőke szerepe Magyarországon az első világháború után című tanulmány. Abból kiindulva, hogy nem a tőkebehozatal ténye a döntő a negatív vagy pozitív jelleg megítélésénél, hanem a felhasználás módja, mutatják be a külfö'di tőke nagyrészt pozitív szerepét a „függő" Magyarországon és viszonylag egyértelműen negatív szerepét a „független" Magyarországon. Nemcsak az állam vezetőinek koncepciótlanságáról kaphatunk ezáltal képet, hanem a függetlenség viszonylagos voltáról is. Természetesen ezzel összefüggésben még megoldandó feladat az objektív adottságok és a szubjektív tehetetlenség közötti valóságos kapcsolat tisztázása. Másszóval, mennyiben tekinthető mindez egyszerűen Trianon következményének, illetve a kérdést megfordítva, a maga mélységében mit jelentett Trianon a magyar gazdasági élet számára, hiszen egyértelmű, hogy ezt a kérdést sem a szerzők, sem Fellner nem válaszolta meg a maga idejében az összes szempontokat figyelembe véve. A különlegesen szerencsés szerkesztésnek köszönhetően — a tanulmányok keletkezési sorrendjét teljesen mellőzve — szinte a kérdéskör másik lényeges oldalaként ismerhetjük meg a következő tanulmányban a kisipar szerepét. Szerencsésnek tekinthető az is, hogy itt a szerzők megint visszanyúlnak a dualizmus korszakára, meghatározva a történelmi „előzményeket", és így itt világosabban is érvényesül egyrészt a Monarchia felbomlásának, másrészt Trianonnak a hatása. A szintézist tulajdonképpen még korábban keletkezett tanulmány (Magyarország ipari színvonala az európai összehasonlítás tükrében a második világháború előtt) adja,