Századok – 1975
Elméleti és módszertani kérdések - Gellériné Lázár Márta: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában. 1850–1945 (II. rész) 112/I
A MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUM-IRODALOM 116 nikáció explicit és implicit tartalma, a közvetlen tárgyi környezet és a kommunikálandó társadalmi viszony)16 8 objektív mérését. Ebben a vonatkozásban tartalomelemzési eljárást jelent a kommunikáció manifeszt tartalmának leírása ugyanúgy, mint azoknak a következtetéseknek a levonása, amelyek az elemzendő szövegből a látens tartalmakat tárja fel.'6 9 Ez utóbbi irány céljaiban találkozik a strukturalista tartalomelemzési módszer minőségi elemzésre való törekvésével, ahol a cél az egyes elemek szerkezetének megállapítása, az elemek és a stílus együttes vizsgálata, azok belső kontingenciájának mérése, s nem csupán a gyakoriság számlálása ós a kizárólagos mennyiségi ismérvek szerinti csoportosítás.170 A tartalomelemzés folyamata két eljárást ötvöz magába; a vizsgálandó és mérendő jellemzők kijelölését s a jellemzők kategorizálását. Az elemzés számára tehát döntő az a kérdés, hogy hogyan értelmezzük magát а tartalomelemzési folyamatot, mit lehet esetenként egységként meghatározni, és minek alapján alakítjuk ki a gyakorlatban a használandó kategóriarendszert.171 A kategóriarendszer meghatározói mindenkor: a vizsgálat kiinduló hipotézise (vagy annak hiánya), a kutatás célja, az elemzendő anyag természete és az elemzés típusa. Éppen ezért a szisztematizálásnak formális, előre meghatározott terven kell alapulnia a teljes anyagra vonatkozóan17 2 (olyan meghatározások útján, melyek alatt mások is — legalább megközelítően — ugyanazt értik). A kategóriarendszer megalkotásának két útja lehetséges: a deduktív út, előzetes hipotézis esetén, mikor az igazolásra váró elméleti összefüggések kerülnek lebontásra, operacionalizálásra, s az anyag sajátosságaihoz illő kategóriák készülnek. Valamint az induktív út, amikor az anyag jellemzőihez kötődő kategóriákból fejleszthető ki az elmélet számára releváns kategóriarendszer. Mindkét esetben kapocsként szerepel egy-egy kategória a mérési folyamat és az elmélet, a hipotézis között.173 A' kialakított kategóriarendszer érvényességi köre csak a megfelelő, adekvát alkalmazási területre terjed ki. Az alapkövetelmény ezekkel kapcsolatban a „tulajdonsághordozó" szempont meghatározása az egészre vonatkoztatva; hogy az egységek alapján kialakuló kép az egész jellemzőit hordozhassa. A feladat olyan egységek kialakítása az elemzési folyamat számára, melyek értelmet hordoznak, de nem tartalmaznak túl sok jelentést; azonosíthatóak és számuk a nagyobb egységen belül könnyen megállapítható.17 4 Ily módon a tartalomelemzésnek többféle egysége lehet, mint: mérő, célelemzési, számlálási és interpretációs egységek. A formai megjelenés oldaláról ezek lehetnek: szavak, kijelentések, bekezdések, csoportok, személyek, intézmények, tér- és időmórtékek stb.17 6 A tartalomelemzés egészének értelmezése — mint tartalmak és jelentések elemzésének folyamata — egy hipotézisből kiinduló, megfelelő kategóriarendszer alapján kijelölt mérési egységeken nyugvó, különböző (mennyiségi, eloszlási, osztályozási és értelmezési) modellek alapján végigvitt eljárás. Az ennek eredményeképpen levonható következtetéseket kell, hogy kiegészítsék а megfelelő ellenőrző eljárások mellett más forrásoknak az elemzendő szövegre vonatkozó információi is. A „jelentésekben", „tartalmakban" érvényesülő, azokból következtethető elemek modellje egybefogja a közlő és a befogadó oldaláról az elemzendő tárgyat és közegte valódi társadalmi meghatározottságukban.17 6 így értelmezhető a kommunikáció-vizsgálat a társadalmi valóság aspektusaiból (mint szerkezetiség, történetiség ós akció), illetve válik érzékelhetővé а makrostruktúráknak a kommunikációs mikrostruktúrákra való hatása, ezek befolyása az adott rendszeren belül folyó kommunikációs szerkezetre ós ennek belső felépítésére.177 A fenti, a tartalomelemzés lényegére vonatkozó jellemzőknek a sajtótudományra való alkalmazása többféle célmodell használatát állíthatja az elemzés szolgálatába.17 8 8*
