Századok – 1975

Beszámoló - Szász Zoltán: A Ferenc Ferdinánd hagyaték forrásértékéről 1084/V–VI

A FERENC FERDINÁND HAGYATÉK 1087 kutatói kezdettől leginkább használtak, az ún. Belvedere-kör, a Ferenc Ferdinánd műhely iratanyaga. Ez az anyag ui. egy sajátos hivatalszervezet terméke. Egy olyan hivatalé, amelyik kettős, egymástól eléggé különválasztható feladatkört látott el. A Monarchia irányításából tulajdonképpen teljesen kizárt trónörökös a XX. század elején fokozatosan erősítette pozícióit a hadseregen belül, végül a hadsereg főfelügyelője lett. Katonai irodáját Alexander Brosch őrnagy, egy jóképességű, hidegen számító, energikus szervező építetteki 1906-tól kezdődően. Az 1908-tól hivatalosan is Militärkanzleinak nevezett iroda fő tevékenységi területe — a hadsereg mellett — a politika volt. A műhely előkészületeket tett Ferenc Ferdinánd trónralépésére. Valahányszor az öreg császár náthás volt, szemforgató levelek tucatjai szomorkodtak felette, de a következő mondatokban már a teendőket vázolták. A műhely tevékenysége három területre koncentrálódott: a) információgyűjtés, lapkivágások, de mindenekelőtt bizalmasok útján; b) politikai bázis teremtése a trónörökös számára egyes politikusok megnyerése, valamint célzatosan terjesztett hírek útján; c) trónralépési terv előkészítése. Miután a főherceg teendőit és jogkörét a Habsburg-ház szigorú előírásai, valamint a birodalom politikai szerkezetének követelményei erősen korlátozták, önálló politikai tevékenységet csak titokban folytathatott. Éppen ezért Brosch, maga is nem egyszer álruhát öltve, megszervezte a titkos informátorok, tanácsadók hálózatát, a konspirativ érintkezés ma már mulatságosnak tűnő formáit. (A levelezésben a trónörököst H. (Hoheit), Broscht a Kari megjelölés alatt emlegették, Kristóffy a Kr. jelet kapta. A titkos levelek szövege olyan, hogy egy kezdő udvarhölgy is megérthette azokat, s jórészüket ráadásul a Belvedere címére küldték.) A vezető osztrák politikusokkal, vagy cseh arisztokratákkal tartott kapcsolatot persze nem kellett titkolni, ezért volt egyértelmű például Czernin és a trónörökös kapcsolata, de titkolni kellett azokat a szálakat, amelyek egyes magyarországi politikusokat (Kristóffy József, Lukács László, Linder György), főként nemzetségi politikusokat (Hodza, Vajda-Voevod, Popovici C. Aurél, Steinacker) a műhelyhez fűzték. A fentiek egyben megszabták a levelezés formai kereteit. Czernin és Beck (utóbbit tekinti az irodalom a főherceg politikai tanítómesterének) pl. közvetlenül levelezett Ferenc Ferdinánddal. Az informátorok zöme azonban a katonai iroda, a műhely vezetőjének volt alárendelve. Közülük a legrangosabb, Kristóffy József is csak Broschsal és utódjával levelezett. A leveleket azután Brosch eredetiben, vagy rövidített formában ismertette a trónörökössel. (Brosch 426, Bardolff 567 „levelet" írt a trónörökösnek.) Ez a tartózkodó katonatiszt szabta meg, hogy a főherceg által meghatározott keretek között a műhely milyen lépésekre szánja el magát. „Egyedül én vagyok abban a helyzetben, hogy a Fenségnek olyan előterjesztést tegyek, ami választ igényel. Nélkülem — nagyon szerénytelenül hangzik, de mégis így van — semmi sem dönthető el" — írja Brosch 1909. június 10-én Kristóffynak. A műhely által termelt iratanyag, főként a levelezés forrásértékét tehát általánosságban az határozza meg, hogy nem a Monarchia mindennapi reprodukciós folyamatának követelménye, hanem egy politikai vágyálom eléréséért megkezdett, a realitásokhoz nem szükségszerűen kötődő, annak kereteit mindegyre áthágó tervezgetés teremtette. A levelek tükrében úgy tűnik, hogy sem az osztrák miniszterek (pl. Beck, Bienerth), sem a közös külügyminiszter (Aerenthal, majd a főhercegre kétségtelenül jobban hallgató Berehtold), de talán még a közös hadügyminiszter (Auffenberg) sem 2 tényleges ügyintézés felelősségével levelezett a trónörökössel. A levelek összességéből érződik, hogy a főherceggel valójában csak véleményt cserélnek, a döntést a napi politikai célszerűségnek megfelelően a politikusok hozzák. Vitás kérdésben pedig a császár dönt. A császár, aki kabinettirodája révén gondosan figyelte a trónörökös minden lépését. A műhely megbízható, „szavahihető" embereit nem annyira az aktív felelős politikusok, mint inkább az a kis politikai csoport jelentette, amelyik még Ferenc József életében bizto-