Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
A TŐKÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS FEJÉR MEGYÉBEN 1081* A gyárban a termelést 1944. december 8—10-ig folytatták. A katonai parancsnokság azt kívánta, hogy a tétényi és csepeli üzemek elvesztése után a székesfehérvári pótolja a hadianyagot. Ezért olyan értelmű utasítást adtak, hogy a munkát addig kell folytatni, míg az arcvonal 1 km-re meg nem közelíti azt. A gyors december elejei szovjet támadás azonban megzavarta a németek elképzeléseit, s így a gyár műszaki gárdája a berendezés egy részével Ausztriába menekült.191 A másik hadiüzem az Aluminium Félkész Árugyár volt, amelyet 1942-ben helyeztek üzembe. Ezt a gyárat a Magyar Bauxitbánya rt építtette. Az aluminium félkész gyártmányok egy részét a Vadásztölténygyár dolgozta fel. A termelés fokozására olajtüzelésű kazánok beszerelését tervezték, amelyek fűtését lispei olajjal kívánták megoldani. A fokozódó háborús nehézségek miatt e tervek nagy részét nem tudták realizálni. Harmadik hadiüzemet a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár rt 1943-ra építette meg olyan, mértékben, hogy ott a motorkerékpárgyártást éppen meg lehetett kezdeni. A gyári építkezés és az üzemrészek berendezése 1944 novemberéig elég feszített ütemben folyt. Ekkor azonban az anyag- és munkáshiány következtében az építkezés és a szerelés abbamaradt. A gyári vezetőség egyre többet panaszkodott az elégedetlenkedő és dolgozni nem akaró munkásokra. Még 1943-ban megkezdték 3660 db BMW R 75-ös motorkerékpár gyártását a magyar katonaság részére. Ezzel azonban nem készültek el. A motorkerékpár alkatrészüket a gyári felszerelés nagy részével együtt Németországba szállították a város kiürítése során.19 2 Az ipari műhelyekben, gyárakban a háború utolsó hónapjaiban tervszerű rombolások is történtek. A német és magyar katonai hatóságok különösen a hadiüzemek leszerelésére ügyeltek, nehogy azok termelőképesen vagy kevés kijavíthatósággal kerüljenek a szovjet csapatok kezére. 1944 december elején azonban a frontvonal oly rohamosan közeledett Székesfehérvár felé, hogy itt csak sebtében tudták elvégezni az értékesebb gépek leszerelését, a kész- vagy félkészárut elszállítani. A részvénytársaságok is határozottan felléptek a gyárak leszerelése ellen. Jól tudták, hogy Székesfehérvárról a gyárak berendezéseit csakis Németországba lehet szállítani, ami vagyonuk elvesztését jelentette volna. így inkább beleegyeztek a gépek bénításába, mert ebben vagyonmentést láttak. A német Todt-szervezet igen széleskörűen szervezte meg a székesfehérvári üzemek elszállítását, illetve azok olyan állapotba hozását, hogy ott a termelés egyhamar ne indulhasson meg. E tevékenységükhöz hozzájárult az is, hogy a várost a német és a nyilas egységek 1945. január 22-én visszafoglalták, és azt két hónapig birtokukban tartották. Ez alatt bőven volt idejük arra, hogy a gyárakban maradt minden értéket összeszedjenek: így a Könnyűfémműből majdnem 7 millió pengő értékű gép, nyersanyag, félgyártmány, a Danuvia Motorkerékpár Gyárból 20 vagon BMW motorkerékpár alkatrész — háromnegyed része fosztogatás útján — került kezükbe. A bauxitbányák felszerelését is sikerült leszerelniök és legnagyobb részét 1945 januártól márciusig elszállítani. E bányák vesztesége gépekben és felszerelésekben a következő: Bánya neve Elszállított érték pengőben Gánt Iszkaszentgyörgy Óbarok 14 167 000 2 200 000 80 000 191 Farkas G. : i. m. 192 Jenéi K. : i. m.
