Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
A TŐKÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS FEJÉR MEGYÉBEN 1071* nemcsak a nagybirtokon, hanem a kisbirtokosoknál is elkezdődött. Ez azonban nem jutott tovább a kezdeti kísérletezéseken, hisz közbejött a háború, ami minden minőségi kísérletezésnek véget vetett. Pedig egyes falvakban a kisbirtokosok 1940 előtt a szántóföldi takarmánytermesztés előnyeit felismerték és azt évről-évre alkalmazták. Az. alábbi kimutatás meggyőzően szemlélteti, hogy a felsorolt falvakban a mesterséges takarmánytermés magas százalékot foglalt el a szántóföldből: Tabajd: 26,6, Kajászószentpéter 26, Baracs 27, Vereb 26, Gyúró és Etyek 27, Szár 29%. A lucerna és lóhere termesztést mennyiségileg az alábbiakban szemléltetjük:16 8 ÉT Lucerna q Lóhere q 1936 433 053 109 699 1937 442 012 76 510 1938 454 952 84 417 1936-ban Székesfehérvárott és Fejér megyében 74 367 kat. holdon termeltek takarmányt (fűtermés kivételével). Ezek közül a tavaszi bükköny, a lucerna, baltacim és csalamádé volt a legelterjedtebb, melyet a kisgazdaságokban és az uradalmakban egyaránt termeltek. Ugyanakkor kitűnt, hogy a biborherét, a mohart, sz őszi takarmánykeveréket nem kedvelték, holott a talaj és az éghajlati viszonyok egyaránt kedvezőek voltak.16 0 A Fejér megyei kisbirtokosok még a 30-as évek végén is sok gabonát és kevés takarmányt termeltek. Ez mindenképpen az állattenyésztés fejlesztésének gátját jelentette. A takrmányozási viszonyok javítása megkövetelte volna a kisbirtokosok által alkalmazott vetésforgó megváltoztatását. Ennek általános elterjedéséhez a kisbirtokos társadalom szemléletében kellett volna változást elérni. Altalános megállapítás szerint a kisgazdáknál hiányzik az idevonatkozó gazdasági szakismeret, hisz így nem is tesznek kísérletet a kedvezőtlen természeti viszonyok befolyásolására, illetve a mezőgazdasági termelés irányváltására. 1935—1938 között végzett vizsgálódások eredménye szerint a kisgazdák idegenkedtek a pillangós takarmánynövények termesztésétől, ós a takarmányrépát sem vetik el kívánt mennyiségben. Nem megfelelő időben történik a takarmánynövények vágása, és legtöbb helyen ismeretlen a takarmánypajta, ahol korszerűen tárolnának. E helyett igen szakszerűtlenül kazalba rakják a takarmányt, ahol annak értéke sokat romlik.16 1 A legelők talajviszonyai nem kedvezőek. Legnagyobbrészt azért maradtak meg legelőnek, mert fekvésénél vagy a talaj silányságánál fogva szántóföldi növénytermesztésre nem voltak alkalmasak. Ez a természetadta akadály gátat vetett a legelőjavításnak. A legelők zöme silány talajon van, a déli vidékeken általában mély talajúak, míg a felső részeken dombos, köves terep az uralkodó. Székesfehérvárott az állatállomány számára — számos állatonként 1,1 kat. holdat számítva — 1300 kat. hold bő fűtermést adó legelőre lett volna szükség. A város határában 1361 kat. hold legelő volt, de ezek minősége nem megfelelő.16 2 Még a múlt század második felében szántóföldi művelés alá fogták azokat a területeket, amelyek e célra megfeleltek. Nyilvánvaló, hogy a legelőknek hagyott területek mólyfekvésűek, vizes talajok, amelyek fűtermése ugyan bő, de minőségileg nem megfelelő. Persze nemcsak Székesfehérvárott, — ahol 1065 állatot legeltettek, közte 804 tehenet, 1932 tavaszán —, hanem a megye sok falvában 169 MSÉ. 44-46. k. uo. 160 Ketskés S. : i. m. 17. 161 Uo. 16-18. 162 Polgármesteri iratok, 1940—20 100 sz.
