Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
110 TIHANYI JÁNOS Finker összefoglalja a Stauffenberg-csoport 1944 nyarán kialakított programját és aiTÓl megállapítja: ,,. . . osztályjellegénél fogva antifasiszta, polgári-demokratikus programmal van dolgunk. Ez . . . mutatja Stauffenberg nagyságát és korlátait a politika területén."79 A szerző reálisan néz szembe a felmerülő kérdéssel: mi lett volna Stauffenberg további pályafutása? Hangsúlyozza, hogy az NDK-történészeket gyakran éri a vád: Stauffenberget az „NDK-szocializmus szálláscsinálójá"-nak deklarálják. Finker ezt tagadja és kifejti, hogy a korábbi években éppen egyes nyugati polgári történészek nevezték Stauffenberget forradalmárnak és kommunistabarátnak. Tény, hogy Stauffenberg egy független, demokratikus Németországot akart. Ezt csoportjának programja is bizonyítja. Finker idézi Stauffenberg özvegyének szavait: „Minduntalan megkísérlem érthetővé tenni, hogy férjem nem előre kijelölt világnézeti kategóriákban gondolkodott, hanem gondolkodó ember volt. őt nem lehet előregyártott »skatulyákba« vagy »rendszerekbe« beszorítani ! A nép ós a haza becsülete volt legfontosabb a számára." És — miután férjének Leberrel való kapcsolatát jellemezte — így folytatja: „Ha ebben a vonatkozásban, mint Lebernél, visszhangra talált, a mozgatórugók közömbösek voltak számára. Nem annyira a szociáldemokratát, mint inkább a szociálisan gondolkodó demokratát látta benne. A személyi tisztesség és integritás volt számára mértékadó." Érdekes módon ítélte meg a két ember kapcsolatát Leber özvegye, aki Stauffenbergről megállapította: „Erőteljes politikai érdeklődést és nagy jelentőséget tulajdonított dr. Leber jövőre vonatkozó politikai koncepciójának."80 Finker tehát nem jelöli ki Stauffenberg további személyes pályafutásának irányait a háború utáni német történelemben, de természetesen állástfoglal — helyesen — amellett, hogy az antifasiszta tett egy demokratikus német társadalom kialakítására az NDK-ban valósult meg. „A Stauffenberg-csoport és a »Szabad Németország« - mozgalom" c. rész-ben'1 Finker a „Deutsche Geschichte"-ből már idézett módon tárgyalja ezt a „kapcsolatot". (Stauffenbergnél legfeljebb a „Szabad Németország" újság egy-egy számának elolvasásáról volt szó, — ezt egyébként özvegye alátámasztja). Biztosra vehető, hangsúlyozza Finker, hogy a sikeres puccs után Stauffenberg kereste volna a kapcsolatot ehhez a mozgalomhoz. Finker a fasizmus végleges szétverésének alapvető előfeltételét a munkásosztály akcióegységében jelöli meg és hivatkozik arra, hogy Stauffenberg csak egy sikeres államcsíny után akart polgári demokratákkal, szocialistákkal és kommunistákkal széles hazafias frontot létrehozni. Szerinte ebben keresendő a vállalkozás kudarcának csírája, mert arra lett volna szükség, hogy a haladó erőkre orientálódjék és velük együtt mozgósítsa harcra a tömegeket. Finker ugyanakkor jobban rámutathatott volna az e feladat megvalósításának útjában álló óriási nehézségekre. A német munkásosztály megosztottsága volt már korábban egyik oka Hitler uralomrajutásának. A továbbiakban — és ez történelmi tény — a német nép jelentős mértékben Hitler befolyása alá került. A háború alatt ugyanakkor a német munkásosztály még fel is hígult. Rengeteg kispolgári elem áramlott soraiba. Emellett a nácik t udatosan gyűlölködést szítottak a német munkások és az idegenajkúak között, ez is növelte a megosztottságot. (1944-ben 7,5 millió külföldi munkás — hadifogoly és elhurcolt — dolgozott Németországban.) Érdekesek művének azok a részei, amelyekben a háború után is szerepet játszó 79 Finker: i. m. 244. 80 Von Stauffenberg grófnő közlése; A. Leber nyilatkozata a Telegraf с. lap 1946. jún. 16-i számában. — Idézi Finker: 214 — 215. 81 Finker: i. m. 224-247.
