Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
A TŐKÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉS FEJÉR MEGYÉBEN 1063* kedvezőtlen exportlehetőségek folytán nagymennyiségű gabona maradt vissza, amelyet hazai fogyasztásra dolgoztak fel. Kizárólag ez az oka annak, hogy a válság hatása Fejér megyében nem érződött olyan mértékben, ahogy ezt az országos kép mutatja. A gyári és egyéb üzemi munkáslétszámhoz tartoznak az ingázó munkások. Nagy-Budapest ipari vonzóereje a kedvező vasúti közlekedés kiépülésével az ingázásra egyre nagyobb lehetőségeket nyújtott. Bár a gazdasági válság hatására szinte megszűnt a munkavállalásnak ez a formája (1930-ban Bicskéről mindössze 3, Diósdról 23, Érdről 105, Martonvásárról 12, Sóskútról 12, Tárnokról 24 fő tartotta meg budapesti munkahelyét115 — de a válság után ismét megindult az áramlás. 1935-ben Érdről a munkavállalók 34%-a, Diósdról 32%, Sóskútról 27%, Bicskéről 25%-a ingázik,11 8 a fővárosba. Az ingázás a Budapestre gravitálás egyik lehetősége volt. A közlekedési lehetőségek javulásával már nem volt arra szükség, hogy szülőföldjüket a munkavállalók elhagyják, mert a Budapestre történő mindennapos bejárás a közelebbfekvő községekből könnyen megoldható. 1930-ig a fővárosban dolgozó ipari- és kereskedelmi alkalmazottak 3,7%-a Fejér megyei születésű volt.11 7 A későbbiekben sem állt meg a fővárosba áramlásnak ez a formája. A gazdasági válság hatására a kis- és kézműipari műhelyek szerepe a lakossági szolgáltatások területén nőtt. A harmincas években, annak végén, amikor a városban megkezdődtek a hadiipari építkezések, majd ezek bekapcsolódtak a termelésbe — és az a lakosság egy rétege életszínvonalának fellendülését eredményezte, — a kisipari szakmák is megerősödtek: tanoncok, segédek száma növekedett. 1930-ban Székesfehérvárott 1182, a megye falvaiban 3587 önálló iparos volt, s ezek 4709 műhelyt tartottak fenn. (Fejér megyében található az ország kisipari műhelyeinek majdnem 3%-a.) Alkalmazottja a a városi kisiparosok 50%-ának van, viszont a megye falvaiban, mintegy 75%-ban csak a tulajdonos dolgozik. A műhelyekben készült áruk termelési értéke csekély: mindössze 2%-át teszi ki az ország kisipari műhelyeiben előállított értéknek. A műhelyekben 275 erőgépet 2723 lóerővel alkalmaznak, ahol új termékeket is előállítanak: így a székesfehérváriakban a termelés értékének 89%-a, a megyében 86%-a esik az új termékre. A javításokért, szolgáltatásokért befolyt összeg a későbbiekben egyre zsugorodott.118 A gazdasági válság idején a gánti bauxit németországi szállításai jórészt elmaradtak. Ez maga után vonta a munkaerő elbocsátását is. A bányában majdnem félmiilió tonna kitermelt bauxitkószlet halmozódott fel. A termelés csak 1936-ban érte el azl929. évi szintet, s mivel a bauxittermelés nagyságát a Németországba irányuló kivitel szabta meg, ez volt a fokmérője az itt alkalmazott munkáslétszámnak és azok fizetésének is. Szemléletesen bizonyítják mindezeket az alább közölt (1926—1936) évi adatok:119 ÉT Termelés (tonnában) Német export (tonnában) Munkáslétszám Átlagkereset Pengő (napi) 1926 3 667 3 590 1927 339 458 231 300 169 — 1930 30 440 81 101 123 4,85 1931 114 136 63 941 189 4,77 1934 135 168 103 805 260 3,95 1936 324 164 333 300 549 3,68 115 Illyefalvi I. L. : A munkások szociális ós gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1930. 710-711. 116 Thirring L. : i. m. 117 Illyefalvi I. L. : i. m. 118 Gidófalvy E. : i. m. 119 Gáspár F. : Adatok a gánti bauxitbányászat történetéhez. Fejér Megyei Szemle. Székesfehérvár 1966. 39 — 48
