Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
852 KOROM MIHÁLY nyomban Horthyhoz kísértette. Gyulay századost pedig szeptember 28-án visszaküldte a szovjet csapatokhoz — mintegy „nyugtázva" az emlékirat átvételét —, azzal az ígérettel, hogy a fontos kérdésben Budapesttel lép összeköttetésbe, és néhány napon belül remélhetőleg pozitív választ tud adni.77 Ezzel az akcióval tehát újabb lehetőség teremtődött a Szovjetunióhoz való közvetlen kapcsolathoz. Horthyéknak tehát a fenti akciósorozatok tanúsága szerint nemcsak a nyugati hatalmak, hanem a Szovjetunió irányában is igen jó közvetlen kapcsolatkiépítési lehetőségük volt, nem is szólva arról, hogy mind Svájcban, mind pedig Svédországban diplomáciai úton is bármikor érintkezést lehetett felvenni az ottani szovjet külképviselettel. Ez a lehetőség is igen sokszor szóba került a horthysta felső körökben is.7 8 Tehát nem a lehetőségek hiányán, hanem Horthyék nem-akarásán múlott, hogy az egész nemzet, de saját érdekükben is, nem fordultak hamarabb a Szovjetunióhoz is. Arra is rá kell mutatnunk, hogy a horthystáknak egészen szeptember utolsó harmadáig folytatott szovjetellenes kiugrási kísérletei ellenére, Horthy, illetve kormánya kérése nélkül a szovjet kormány több kezdeményezést is tett Magyarország átállásának bátorítására, segítésére. Ezekről az említett akciók és a szovjet diplomáciai lépések is világosan tanúskodnak. Horthy végül mégis csak 1944. szeptember 24-én kezdett hozzá a Szovjetunióhoz való fordulás előkészítéséhez,7 9 Erre az időre a „kiugrási iroda" és a katonai iroda megkezdték egy a Szovjetunióba utazó esetleges fegyverszüneti küldöttség tagjainak a kiválogatását. Szóba került küldöttnek az előkészítő vita során Bethlen István, Zichy Ladomér, Teleki Béla stb. is, sőt Horthy esetleg egy kommunistát is gondolt küldeni valamelyik börtönből.8 0 A küldöttség vezetőjéül először Hardy Kálmán altábornagyot jelölték, aki azonban egészségi állapotára való tekintettel nem vállalhatta az utat. A második jelölt Görgey József őrnagy lett, aki hosszú ideig volt fogoly Oroszországban az első világháború alatt, 1918-19-ben pedig a Moszkvában székelő hadifogolybizottság tagja is volt. Görgey őrnagy vállalta Horthytól a megbízatást, de azután nemsokára tüdőgyulladásban megbetegedett és nem indulhatott el.81 Harmadszor Faraghó Gábor altábornaggyal, a csendőrség felügyelőjével történt kísérlet. Ő a Szovjetunió elleni háború előtt 1940 elejétől 1941 június végéig moszkvai magyar katonai attasé volt. Ezért esett rá a választás. Faraghó is vállalta a küldetést és a delegáció tagjaként kiszemelt Rátz Kálmán országgyűlési képviselővel együtt részt vett azon a szeptember 24-i megbeszélésen, ahol Horthy kormányzó, ifj. Horthy Miklós, Ambrózi Gyula, a kabinetiroda főnöke, Yattay altábornagy főhadsegéd, Bánffy Dániel és Zichy Ladomér is jelen voltak. Ezen a tanácskozáson határozták el, hogy fegyverszünetet kérő bizottság utazik a Szovjetunióba.8 2 Elfogadták a Zichy és Bánffy által javasolt szlovákiai szovjet partizánösszeköttetésük felhasználásával történő küldést is 77 Uo. 13 és HIL. Tan. gy. 2598. sz. Kéry Kálmán feljegyzése. 78 Lásd többek között: Pl. A. 780. f. Faust Imre beszámolója, Hennyey Gusztáv: Magyar erőfeszítések a második világháború befejezésére. Köln. 1965, Hennyey Gusztáv: Hogyan akart Magyarország kiválni a második világháborúból. Új Látóhatár, 1964 szeptember—október. Borbándi Gy.: i. h. 135—136 és Gosztonyi P.: I. h. 402 — 403. 79 Paál J. — Radó A.: i. h. 30. 80 Borbándi Gy.: i. h. 148—149. 81 HIL. Békeelőkészítő. III. A/II/16. Vattay altbgy. 1946. július 7-i vallomása. 82 Uo., Paál J .-Bado A.: i. m. 30—31, és BorbándiGy.: i. h. 146—147.
