Századok – 1974

Közlemények - Mickun N. I.: A spanyol történetírás a XVIII. század történetéről 931/IV

932 N. I. MICKTJN két viharos évszázad közé esik, Feijoo, Aranda és Goya évszázada ez, prózainak, monotonnak, egyhangúnak tűnik, mint egy régi fénykép. De honnan mégis ebben az esetben az a szenvedélyesség, amellyel róla vitatkoznak? Onnan, hogy ... ez volt történelmünk egyik legérdekesebb szakasza."7 A XVIII. század tanulmányozása céljából az utóbbi években a kiadványok egész sora jelenik meg, amelyeknek az értékét aligha lehet kétségbe vonni. Elsősorban a spanyol gazdaságtörténetre vonatkozó számos nyomtatott forrás újból való kiadását kell megemlíteni. Ilyen például a „Censo de frutos y manufacturas de Espana e islas adyacentas" (Spanyolország és a hozzátartozó szigetek termékeinek és manufaktúráinak jegyzéke). Madrid, 1803 és J. Canga Argüelles: Diccionario de Hacienda, para el uso de los encargados de la suprema dirección de ella. 1.1—V. Londres, 1826. Számos tanulmány jelenik meg, amelyeket a XVIII. század története különböző aspektusainak szentelnek. Így a gazdaság- és társadalomtörténetre vonatkozóan megjelenik a „La Espana del Antiguo Régimen" c. sorozat M. Artol szerkesztésében, amely azt tartja feladatának, hogy leírást adjon Spanyolország egyes tartományainak gazdasági helyzetéről a XVIII. században ós a XIX. század elején. Azon kívül számos jelentős cikk és monográfia lát napvilágot a XVIII. századi gazdaságtörténet egyes problémáiról, mint pl. V. Atard: El Comercio de Castilla y el puerto de Santander en el siglo XVIII. Madrid, 1960. A XVIII. század gazdaságtörténetével olyan összefoglaló munkák fejezetei is foglalkoznak, amelyek az egész spanyol gazdaságtörténetet tárgyalják. A történettudomány ezen ágazatának a kifejlesztéséért elsősorban a katalán történészeket illeti elismerés; nyilván nem volt eredménytelen, hogy R. Altamira y Crevea,8 aki elsőként iktatta be Spanyolország történetébe önálló részként a gazdaságtörténetet, a barcelonai egyetem tanára volt. így 1943—47 között Barcelonában megjelent egy öt kötetes spanyol gazdaságtörténet, amely főleg levéltári forrásokra épült, s azokból szemelvényeket, részleteket is közölt: Carrera Pujal: História de la economía espanola, t. I—V. Barcelona, 1943 — 1947. Spanyolország gazdaságtörténetének kidolgozásában nagy jelentőségű a kiváló spanyol történész, J. Vicens Vives műve: Manuel de História económica de Espana (Spanyolország gazdaságtörténetének kézikönyve; halála után 1964-ben Barcelonában jelent meg a harmadik kiadása) és az ó szerkesztésében adták ki a „História social y económica de Espana y America" (Spanyolország és Amerika gazdaság- és társadalomtörténete; Barcelona, 1957 — 1959) c. gyűjteményes munkát. Távolról sem tartjuk feladatunknak akárcsak a jelentősebb munkák felsorolását, amelyek Spanyolország gazdaság- és társadalomtörténetével foglalkoznak és az utóbbi évtizedekben láttak napvilágot; csupán azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a szóban forgó évszázad gazdasági-társadalmi történetének a közelmúltban igen komoly figyelmet szenteltek. A legnagyobb érdeklődést, a legnagyobb vitákat a XVIII. sz. történetének megvilágítása során azonban a „felvilágosult abszolutizmus" időszaka, III. Károly uralkodásának az ideje, azaz a század második fele váltja ki. A „Spanyolország népeinek története" című kollektív munka (História de Espana. Gran História General de los Pueblos Hispanos. 2. kiadás, V. kötet, Barcelona. 1959) szerzői a következő módon jellemzik a spanyol történelem adott szakaszára vonatkozó különböző nézeteket: „A konzervatív értelmezés számára, amelynek legnevesebb képviselője Menéndez Pelayo, III. Károly 7 I. m. 17—19. 1. 8 R. Altamira késő öregkorában menekült külföldre Franco diktatúrája elől. Bár a francóista hatóságok meghívták, térjen vissza hazájába, ez a széles körben ismert és tisztelt haladó történész inkább választotta a száműzetésben való halált, mintsem hogy a fasiszta Spanyolországban éljen.