Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
SZEREMLEI SÁMUEL 929 a XVII. század végén és a XVIII. század elején továbblépni. Meglehetősen sok vagyon halmozódott itt fel, de mégsem volt elegendő, hogy a város a tényleges polgári létbe lendüljön át. Szeremlei behatóan foglalkozik a város gazdálkodásával és a lakosság vagyoni viszonyaival. Eljut a városi lakosság sajátos gazdasági Szerkezete jelentőségének felismeréséig. Kimutatja, hogy kevés a tehetős gazda és sok, sőt egyre több a szegény. Látja, hogy az ipar nem ver itt gyökeret, s erre a miértre is keresi a választ. Azután a társadalmi rend jellegében véli felfedezni a feleletet. A robotrendszer öli meg a vállalkozókedvet és vágja be a fejlődés útját, vagyis a feudalizmus. Látnivaló tehát, hogy Szeremlei már olyan kérdéseket fogalmazott meg a magyar mezővárosok történelmi fejlődéséről ós ezen át a jobbágyság útjáról, amelyekre mai történetírásunk ad megnyugtató választ.39 A város történetét három nagy periódus egységébe foglalta: „Barbárság kora", „Az ököljog kora 1000—1526", „A leigáztatás kora 1526—1848". Azt írja, hogy a történelemben nem talált sem isteneket, sem ördögöket, a való igazságot akarta feltárni. Sok kérdéssel hiába birkózott, de társadalomtörténeti szemlélete, realizmusa és szép magyar nyelve egyaránt indokolja az akadémiai ajánlás minősítését: „legjelesebb városi munka, legjelesebb alkotása monográfia irodalmunknak".4 0 Már túl jár a 70-ik évén, amikor 1908-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának. Mégis fiatalabb, mint sok kortársi történettudós. Mondanivalójának aktualitása tette azzá. Társadalomtörténeti látásmódja, nézetei a nép történetéről az új Magyarország legjobb törekvéseivel vágtak egybe. Gondoljuk meg: ebben az évtizedben indul a Huszadik Század, most adják ki a kuruc jobbágyok osztályharcának dokumentumait, a szegénylegényénekeket és a jobbágyfolyamodványokat, most jelennek meg Bartók és Kodály első népdalfeljegyzései, Ady kuruc versei és AcSády Jobbágyság története. Mintha megváltozóban lenne az egész tudományos közeg, Szeremlei Székfoglaló előadása pedig csupán egyetlen hang lenne az új kórusban. „Hódmezővásárhely mostani lakossága eredetéről és szaporodásáról" — beszél a Quetelet-én nevelkedett történeti statisztikus igényességével, és egy élet kutatómunkájában szerzett tapasztalat biztonságával immáron a hazai társadalomtörténeti kutatásnak is új programot adva: „Városaink történetének alig lehet érdekesebb és tanulságosabb része, mint annak rajzolása, hogy minő körülmények között népesítették be azokat . . . Méltó és szükséges, hogy az alföldi városi nép genealógiájával és történetével is foglalkozzunk ily értelemben, legalább annyira, mint az egyes nemesi családokéval, mert a vidéki magyar városoknak a nemzeti nyelv, hit, erkölcsök, szokások és érzések fenntartásában és fejlesztésében S a hazának hozott vagyoni munka s véráldozatokban legalább is van akkora részük, mint a nemességnek és a főrendeknek."41 Szeremlei székfoglaló előadása azonban még hosszú ideig példanélküli, egyedülálló maradt az Akadémián. A mezővárostörténetírás társadalomtörténeti hagyományai csak több mint három évtizeddel később tűnnek fel ismét, összefoglalva és immáron meg is haladva az eddigi eredményeket Majláth Jolán Nagykőrös-monográfiájában. A munka a Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez c. sorozat utolsó köteteként jelent meg 1943-ban.4 2 Témaválasztásával, nyolc évszázad fejlődését átfogó társadalomtörténeti vizsgálataival azonban meglehetősen kiüt a Sorozat többnyire uradalmak félévszázados törté-39 Pach Zsigmond Pál : Nyugateurópai és magyarországi agrár-fejlődés a XV—XVII. században. Bp. 1963. 142 — 143, 172 és Orosz I.: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVIII. században. Agrártörténeti tanulmányok, Bp. I960. 40 Akadémiai Almanach 1909. 198-203. 41 Szeremlei Sámuel: Hód-mezővásárhely mostani lakossága eredetéről és szaporodásáról. Bp. 1909. 42 Majláth Jolán: Egy alföldi cívis-váxos kialakulása. Bp. 1943. 10*