Századok – 1974
Történeti irodalom - Hajdú-bihari kéziratos térképek (Ism. Solymosi László) 903/IV
FEKETE-AFRIKA. GYARMATOSÍTÁSA 911 látják abban, hogy a kapitalista társadalmak számára a gyarmatok elvesztése hosszabb távon különösebb fennakadást nem okozott és felhívják a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi fejlődő országoknak a világgazdaságban betöltött szerepe csökken, az ide irányuló befektetések növekedési üteme lassúbb, mint az első világháború előtt, és jóval kisebb az iparilag fejlett kapitalista országok nemzeti termékének növekedésénél. Mi ebben az igazság? Tény, hogy a jelenkori kapitalizmusban a tőkeáramlás mindenekelőtt a legfejlettebb tőkés államok között folyik. A „harmadik világnak" a világkereskedelemben való részesedése csökkenő irányzatot mutat. Nem elhanyagolható azonban, hogy az egyenlőtlen kereskedelmi fejlődések következtében a fejlődő országokat mind súly-osabb veszteségek érik,4 3 az innen származó profitok jelentősen felülmúlják az ugyanezeken a helyeken eszközölt új beruházásokat és a tőkés országok gazdasági és stratégiai érdekeltsége a világnak ebben a térségében az utóbbi években még növekedett is. A dekolonizáció Afrikában sem jelenti a tőkés világrendszer és a független államok kapcsolatainak megszűnését. A monokultúrára állított gazdaságok a nyersanyagtermelő országok számára kedvezőtlen világgazdasági cserearányok következtében hatalmas károkat szenvednek. (Ghana pl. 1954 — 55-ben 210.000 tonna kakaójáért 85,5 millió font sterlinget kapott, 1964 — 65-ben pedig, bár a termelés 590.000 tonnára bővült, az ellenérték csupán 77 millió font sterling volt.)44 A külföldi befektetések volumene a függetlenné válás után erőteljesen növekedett. (1952—1962 között összesen mintegy 10 milliárd dollár, a hatvanas években több mint évi 2 milliárd dollár.4 5 Afrika növekvő szerepét mutatja, hogy valamenny i hosszúlejáratú tőkekivitel és segély összegéből mintegy 30%kal részesedik. Külön figyelemre méltóak a különféle Eurafrika tervek ós a realizálásuk érdekében tett erőfeszítések, így a Közös Piaccal való társulások létrejötte.4 6 Nem lehet elfeledkeznünk az afrikai kontinensen lezajló dekolonizációs folyamat részlegességéről sem. A külföldi tőkebefektetések szempontjából igazán lényeges területeken a közvetlen politikai függés különböző formái is mind a mai napig fennmaradtak. Az európai összbefektetések 2/3-a már a két világháború közötti periódus végén olyan területekre irányult, ahol a gazdaság a bányászaton alapult. Frankel becslése szerint 1938-ban a Fekete Afrikába irányuló összes befektetés értéke 1122 millió fontsterling, ebből Dél-Afrikába 555 millió, a két Rhodésiába 102 millió, Kongóba 143 millió font sterling jutott.47 Ezeknek a területeknek a gazdasági és stratégiai jelentősége Afrikán belül valamint a nyugati gazdasági érdekeltségek és katonai szövetségek szempontjából az 50—60-as években fokozódott. Az afrikai ásványi kincsek termelésének mintegy 75%át a Délafrikai Köztársaság, Dél-Rhodesia és Kongó (Zaire) adja. E három területnek van számottevő szerepe a világ arany-(60% a Dél-afrikai Köztársaságból Származik), réz-, ólom-, mangán-, uránium- és óntermelésében. Az ellenőrzést valamilyen úton néhány hatalmas angol, francia, amerikai, belga monopólium gyakorolja. (Az egész afrikai bauxitkészlet 50%-a, a rádiumkészlet 94%-a, a réz, a mangánérc és ólom 40%-a angol, a mangánkitermelés 75%-a, az ólomkitermelés 35%-a az amerikai monopoltőke kezén van.48 A Délafrikai Köztársaság, az általa megszállva tartott Délnyugat-Afrika, valamint Dél-43 A kommunista és munkáspártok tanácskozásának dokumentumai. (Moszkva, 1969. június 5 — 17.) il Jack Woddis: Mi a neokolonializmus ? Bp. 1969. 97. 45 Korunk világgazdasága. A fejlődő országok. Bp. 1966. 450 — 451. 46 Ennek nemzetközi jogi vonatkozásairól: Valki László: Társulás a Közös Piachoz. Acta Facultatis Politico- Juridicae Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae Tomus X. Bp. 1968. 299 — 318. "Roland Oliver—J. D. Fage: i. m. 219. 48 A külföldi monopóliumok afrikai szerepét behatóan tárgyalja Szentes Tamás : A gazdasági elmaradottság. Bp. 1965 és Kwame Nkrumah: Neokolonializmus, az imperializmus utolsó szakasza. Bp. 1967. 9 Századok 1974/4
