Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
94 DUCZYNSKA II.ONA már elég életerős, a fasiszta Olaszország még elég szilárd ahhoz, hogy katonailag beavatkozzék. Az egyedüli és meg nem szüntethető veszély a vezetésben volt, amely nem vezetett és a reakcióban, amely ezt a tényt villámgyorsan felismerte és véresen kihasználta. Nem sok értelme lenne a vezetés félintézkedéseiről, határozatlanságáról és gyengeségéről beszélni, melyek azon a július 15-én megnyilvánultak. Nem voit ott semmiféle vezetés, legfeljebb ellenvezetés. Hajnali három órakor az erőművek munkásai elhatározzák a tiltakozó sztrájkot; reggel hat órakor Julius Deutsch 23 a helyszínen próbálja a sztrájkot megakadályozni; néhány perccel utóbb a sztrájkhatározat érvénybe lép. Röviddel ezután, közli Deutsch emlékirataiban, megjelenik a Pártházban a Pártvezetőség és az Országos Szakszervezeti Bizottság néhány tagja. „Mérlegelés tárgyává tették, hogy mozgósítsák-e a Schutzbund-ot: de ez a gondolat ellenkezést váltott ki. Azt vetették fel ellene, hogy a Schutzbund megjelenése az utcán a spontán tüntetésnek olyan jelleget adna, mintha azt szántszándékkal, tudatosan idézték volna elő. A Schutzbund a Pártvezetőség rendelkezéseinek tartozott alávetni magát, mivel annak a végrehajtószerve volt. A mozgósítása elmaradt."3 Már lovasrendőrök rohammal támadtak a tüntetőkre, a tömeg rendőrőrszobákat ostromolt meg, halottak és sebesültek voltak. Csak ekkor szánták rá magukat a pártvezetőségi tagok, akik még mindig a Pártházban tartózkodtak, hogy — a nagyobb bajt elkerülendő — ahogyan ezt Deutsch közli, — hozzájárulnak a Schutzbund részleges mozgósításához. Tíz kerületet hívtak be.4 A századok gyülekeztek, a Parlament elé vonultak. A fiatal Schutzbündlerek egységeit azonban nem engedték ki az utcára.5 A „Linz-i Program" tanainak evilági ereje, a Schutzbund, ezen a napon saját testén és saját lelkületében elszenvedte annak belső ellentmondásait. A tragédia folyamán a Schutzbündlereket siralmasan nevetséges botocskáikkal felfegyverezve választófalként állították oda a rendőrség és a munkásság közé. Mint ahogyan ez másképp nem is történhetett, a rendőrök rájuk lőttek, a tömegek rájuk köptek. Csak estefelé, amikor a munkásságnak már kilencven halottja és több száz sebesültje volt, csak akkor ült össze tanácskozásra a Pártvezetőség és az Országos Szakszervezeti Bizottság, hogy megvitassák mi a teendő. Mindkét testületben akadt egy-egy ember — a Szakszervezeti Bizottságban Johann 2a Julius Deutsch aktív szerepe és hosszú útja a munkásmozgalomban az első világháború alatt kezdődött. A fiatal szocialista tüzérfőhadnagyot — a szakszervezetek kívánságára — a frontról a Hadügyminisztériumba vezénylik, ahol munkás- és tőkésérdekek paritásos egyeztetésével igyekszik a hadviselés a terjedő sztrájkmozgalomnak elejét venni. Deutsch ebben a kulcspozícióban kapcsolatot teremt a hadseregbeli szocialista tisztekkel és így létrehozza a „titkos katonai szervezetet". Ennek volt köszönhető, hogy az összeomlás után a bécsi fegyvertárnak (az Arsenalnak) fegyverállományát a Szociáldemokrata Párt átvehette a munkásság részére. Deutsch élete ellentmondásokkal teli; forradalmi indulása azonban a későbbi évekre is kihatott. Az 1934-es vereség után Deutsch a radikalizálódott Schutzbund mellé állt, majd személyesen is részt vett a Spanyol Köztársaság védelmében. Antifasiszta meggyőződése nem ingott meg egy későbbi súlyos sorscsapás alatt sem: fia, Gustl Deutsch ugyanis a Szovjetunióban a törvénytelenségeknek esett áldozatul. 3 Julius Deutsch: Ein weiter Weg. Wien, 1960. 166. 4 Uo. 167. 5 Dr. Walter Fischer szóbeli közlése.
