Századok – 1974

Közlemények - Jónás Ilona: A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez 879/IV

900 JÓNÁS ILONA rozott szakaszán a formálódó világi értelmiséghez kapcsolódó foglalkozást folytattak. Összefoglalásként néhány számszerű adattal azt kívánjuk bemutatni, milyen arányt képviseltek a város többi polgáraihoz képest, s adóösszegeik hogy viszonyultak a nagy átlagokhoz. Az 1297-es év adatait használtuk föl ehhez, tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre álló jegyzékek közül ez a legteljesebb. Az adókönyv ebben az évben 10.177 adóalanyt vesz számba, ebből levonva azokat, akiknél nem jelölték foglalkozásukat (3871 eset), továbbá az elhaltakat, akiknek csak a neveiket sorolták föl (242), a lombardokat és zsidókat, ahol szintén nem adták meg külön az egyéni foglalkozásokat (169), 5895 polgárból, akiknél 10 és fél sou átlagos adóösszeget lehet számítani, összesen 231 főt tesz ki az értelmiségi mimkához kötődő adózók csoportja. Ezek megoszlása a következő : Fő Adóátlaguk sou denier könyvtáros, ill. könyvkereskedő 33 21 pergamenkészítő, ill. kereskedő 20 14 6 írnok, másoló 12 6 illusztrátor 15 8 könyvkötő 5 5 ügyvéd 13 56 jegyző 33 11 6 írnok 38 11 iskolamester 18 6 6 énekmondó 24 8 6 orvos 20 31 6 Összesen: 231 Megállapíthatjuk tehát, hogy а Х1ЕГ. század végén Párizsban a számbavett összes adózók 0,23%-a, illetve a foglalkozásmegjelöléssel szereplő adózók 0,39%-a tekinthető értelmiséginek, illetve az értelmiségi munkához kapcsolódó foglalkozást űzőnek. Bármennyire kicsiny hányadát alkotta csak e réteg Párizs adózó népességének, az a körülmény, hogy az értelmiségi foglalkozásból származó rendszeres jövedelem a XIII. század végén adóalappá válhatott, bizonyítja, hogy kiformálódóban volt a polgári értelmiség.