Századok – 1974
Közlemények - Jónás Ilona: A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez 879/IV
A VILÁGI ÉRTELMISÉG TÉRNYERÉSÉHEZ 897 gróf (később V. Fülöp) udvarának tagjai között felsorolja „Raoulin de Saint-Verin, Andrieu, Bernart és Pariset" énekes-zenészek neveit is, a szaracén kürt, duda, dob, tambura és trombita mestereit.121 Az 1297-es adóíven szerepel ,,Jehan Luche, menesterel au comte d'Artois XX s."122 1313-ban Szép Fülöp fiainak lovaggá avatása ünnepén tartott díszes felvonulásról így számol be a Grandes Chroniques de France: „Pünkösd hetét követő csütörtökön Párizs polgárai és mesteremberei nagyon szép ünnepet rendeztek, gazdagon díszített és nemesen kimunkált öltözetben, új ruhákban gyalog vagy lovon vonultak fel, minden mesterség külön-külön, a Notre Dame elé, tamburák, dudák, dobok és pengető hangszerek mellett, nagy vidámsággal és nagy zajjal, igen szép játékokat adtak elő."123 A zene, a mulatság része lett a polgárok vigalmainak, szórakozásainak is. Egy Phelipot nevű költő „Dit des marchands" című versében olvassuk, hogy a kalmár az egész világon mindenfelé kereskedik, hazatérve házat épít, majd zarándukútra kél Compostellába vagy Saint-Gilles-be, újra visszajőve városába, felesége nagy örömmel fogadja, énekeseket hív, egyikük tamburázik, másik hegedül, harmadik új dalokat mond.124 Párizs főúri udvaraival, gazdag polgáraival, nagyszámú lakosságával számos templomával nagy vonzást gyakorolt a zsonglőrökre. A város szívesen látta őket. A „Livre des Métiers"-ből tudjuk, hogy vámmentesen haladhattak át a Petit Pont-on, ha játszottak, vagy egy dalt énekeltek el a vámos előtt — ami nyilván felkészültségük bizonyságtétele is volt.125 De nemcsak vándorzenészek keresték fel a várost, a „rue aus Jougleeurs" a megt^lepültekről tanúskodik. Az 1296. és 1297. évi adólajstromok 9 esetben jeleznek zsonglőr foglalkozást.120 Más utcákban elszórtan is előfordulnak zsonglőrök vagy hang-121 „Raoulin de Saint-Verin ménestrel de cor sarrazinois, Andrieu et Bernart trompeurs, Parisot, ménestrel de naquaires au tymbal, et Bemard ménestrel de trompette." Chambres de Comptes. 284. 122Taille, 1297: 51. (II. Robert, Artois grófja). 123 Grandes Chroniques de France, T. VIII. (J. Viard: Paris 1933) 288. 124 „Et quand reviennent en leur ville Leurs femmes font grand joie d'els Et mandent les ménésterels, L'un tamboure et l'autre viellé L'autre redit chansons nouvelles. Et puis, quand la fête est finie Us s'en revont en marchandise . . ." A verset idézi A. Pernoad: Histoire de la. bourgeoisie en France. Paris. 1955. T. I. 97. 125 ,,Cis titres parole le Paage de Petit Pont" c. fejezet. ,, . . .Et ausi tot Ii jougleur sunt quite por I vers de chançon." Kiadása: Espinasse-Bonnardot : Le Livre des métiers. 236. 120 1296: Estienne de Senliz X. s. Symon de Soisson X. s. Mestre Alixandre le grant mestre XXXV. s. Aaliz d'Arras et Bietrix sa fille XII s. Henri qui fait les vieles VI s. Mestre Henri le grant mestre VIII s. Rogerin le trompeur VII s. Guillaume le trompeur VIII s. Bernart le trompeur XII s. (Taille 196, 88, 89) 1297: ugyanebben az utcában: Symon de Soisson jugleur X s. Bietriz d'Arraz jugleresse XII s. Esteinne le jugleur VII s. Gile du Bourc-l-Abbé, jugleeur II s. Alixander le grant mestre III s. Peronnelle fame Giart le trompeur II s. 8*
