Századok – 1974
Közlemények - Jónás Ilona: A világi értelmiség középkori térnyerésének történetéhez 879/IV
A VILÁGI ÉRTELMISÉG TÉRNYERÉSÉHEZ 895 megfelelő grádusokkal ellátva visszatér Párizsba, meg kell vásárolnia a licentiatust, és a kancellárnak lefizetnie a díjat, hogy iskolát nyithasson. Majd a tanítás, mintegy rabszolgaság, a gond, az előkészületek a munkára, éjjel is dolgozni kell, másnap reggeltől estig tanítani, a tanulókat kikérdezni, magyarázni, javítani. Ha vita támad közöttük, igazságot tenni, ami nagyon nehéz, mert ha korukat tekintve elnéző velük, a szülők tiltakoznak, ha büntet, mint megérdemlik, akkor még nagyobb a szemrehányásuk, fenyegetésük. S mindez miért ? Vannak Szülők, akik törvénytelenül alkudoznak az összegen, amit fizetniök kellene a gyermek tanításáért, egyik csak a felét adja, másik még annyit sem, mivel fia nem tett előrehaladást, a harmadik esküszik, hogy már fizetett, ismét másik szép Szavakkal halmoz el és pénz nélkül hagy. Bírósághoz kell végül fordulnia, hogy ne maradjon teljesen üres kézzel, s ha a bíró neki ad igazat és nyert ügye van is, a visszaszerzett pénz fele az ügyvédeké leSz, de saját pénztárcája nemigen duzzad meg.112 A szegény diákok nyomorúságáról más egykorú, elsősorban irodalmi vonatkozású tudósításunk is van. A goliard költészet gazdag anyaga a szabályozott városi társadalom rendjében egy bizonytalan helyzetű rétegnek, a vándordiákokénak és vándorklerikusokénak a mentalitására is rávilágít. A vonatkozó irodalom ezt a réteget a gyors városiasodás következményének, a kialakuló városi értelmiség máris deklasszálódással fenyegetett kategóriájának tekinti.11 3 A goliardok, vagy vagabundok, merész bírálói koruk társadalmának, de nem alkotnak mégsem harcos csoportot, elsősorban tanulni vágynak, s idővel éppen az értelmiségiek iránti szükséglet növekedésével — nagyrészük valamilyen egyházi beneficium elnyerésével — beilleszkedik az ifjú éveiben ostorozott, utóbb elfogadott társadalmába. Helyzetük ós sorsuk így sajátos párhuzamot mutat a trubadúrokéval, azoknak mintegy városi-klerikus ellenpárját láthatjuk bennük, amennyiben elfogadjuk, hogy a trubadúrok a feudális nemesi ifjak ellenzéki csoportját alkotják a nagy beneficiumokkal rendelkező arisztokratákkal szemben.11 * Sicut Parisius est divitibus paradisus, Sic est pauperibus inSatiata palus. Deinde tibi fornax fuit Aurilianis, alumna Auctorum, Musae fonS, Heliconis apex. Unde reversus eras nudatus veste, lacema, PalliduS, exilis corpore, rebus inops." Farol: i. m. 368 — 369. 112 „Hoc etiam deflet querimonia nostra laborís Quod sic decrescunt emolumenta tui. Sudoris pretium mendax astutia, primum Quod tibi promisit, apocopare sólet. Hic pretium tibi dimidiat, totum negat alter, Vociferans natum nil didicisse Suum. Iste dedisse tibi jurat quod non dedit. Ille dat mellis verbo plurimus, pauca manu. Ne merces pereat tua, mercenarius actor Tristis ad antidotum judiciale fugis, Judicis examen si quid dat, dividit illud Lingua patronatis, nec tua bursa tűmet. Est tibi causa tuae pauperatis triplicate, Major prima, secundaque maxima, magna sequense." Uo. 366-367. 113 J. Le Goff: Les intellectuels au moyen âge. 10. — Ld. még E. Faral: Les jongleurs en France au moyen âge. Paris. 1931. O. Dobbiashe-Rojdestvensky : Les poésies des Goliardes, Paris, 1939. — Magyar vonatkozásokat is említ: Balázs János: A goliardság emlékei a magyar szókincsben (Filológiai Közlöny, 1955. sz.), 97—109. — Kardos Tibor : Deák-műveltség és magyar renaissance (Századok, 1939) 95 — 338. 114 Vö. G. Duby : Les jeunes dans la société aristocratiques dans la France du Nord-Ouest au XIIe siècle. (Annales Economies, Sociétés, Civilisations. 1964. szept.—okt.) 835 — 864. 8 Századok 1974/4
