Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
HORTHY KlSÉRI.ETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA 863 Ezek a hazai, a fegyverszünethez kapcsolódó ténykedések azonban megmaradtak mind szeptember végén, mind október első napjaiban a tájékoztató és tájékozódó szinten. Belőlük a határozottabb elszántság a cselekvésre még mindig hiányzott. Sőt, maga a szilárd elhatározás is hiányzott még mindig. A megtett lépések csak igen szűk körre terjedtek ki, még a kormány és a vezérkar megbízhatónak vélt tagjait sem vonták be Horthyék a fegyverszünet tervezett előkészületeibe. A miniszterelnököt, a külügyminisztert és a vezérkari főnököt tájékoztatta ugyan a kormányzó legfontosabb lépéseiről, de az érdemi munkába nem vonta be őket sem. Ugyanakkor arra sem történt intézkedés, hogy a legfontosabb pozíciókból a megbízhatatlan, hitlerista elemeket eltávolítsák. így a vezetésben nem teljesen szétválva ugyan, de egyszerre két vonal érvényesült; a többség teljes erővel és meggyőződéssel folytatta a harcot Hitler mellett, míg Horthy és szűkebb környezete a kialakult kényszerhelyzetben a Hitlertől való leválás irányába tájékozódott: mivel más lehetősége nem volt, most már külföldön a Szovjetuniónál is, belföldön pedig az ellenállási mozgalom legfőbb erőinél is próbálkozott. Ebből a helyzetből következett, hogy amikor csak egy kis remény, vagy lehetőség látszott a Szovjetunió ellen folytatott harc sikerére, Horthyék a fegyverszünet-kötést és a háborúból való kilépést is elodázó taktikázásba kezdtek. Ezzel az alapállással magyarázható már az is, hogy Horthy a Moszkvába utazó delegációnak nem adott világos és egyértelmű, névre is szóló meghatalmazást a tárgyalásokra sem. ö elsősorban csak tájékozódni akart a szovjet kormány álláspontjáról, nem pedig cselekedni. Az utóbbit az esetleges kedvező feltételektől tette függővé, amelyeknek lényeges elemeit, irreális elképzeléseit követve, maga kívánta meghatározni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szeptember végén és október első napjaiban a szovjet csapatok még nem indították meg a Magyarország felszabadítására tervezett nagyszabású hadműveleteiket. Ugyanakkor a német hadvezetés, nagy erőket vonva össze Magyarországon, készült az ún. „cigánybáró" hadművelet végrehajtására. E hadművelet azt célozta, hogy a Keleti és Déli-Kárpátokon átjutott szovjet és román erőket szétzúzza és ott téli védelemre rendezkedjék be.12 1 A szovjet offenzíva október 6-án megindult ugyan, de Horthyék az első napokban még bíztak abban, hogy azt a németek megállítják. így ebben a periódusban a halogató taktika érvényesült. Ennek egyik jele a Budapestről október 8-án Moszkvába küldött már idézett sürgönynek az a része is, amely a nagy német erőkre hivatkozva hangsúlyozza a haladék szükségességét, és csak a feltételek közlésének kérését szorgalmazza. A kért névre szóló meghatalmazásokat is csak a feltételek megismerése után kívánja megadni. Budapest végül csak a 9— 10-e közötti éjszakán küldött választ a szovjet fél és a magyar delegáció október 5-i kérésére a meghatalmazást illetően, „aláírásra meghatalmazás megadva. . . Nemes őrnagy írásbeli meghatalmazással Körösmezőn át indul", közölték a táviratban,12 2 kérve az aláírás előtt a feltételek közlését. Ekkor azonban már ez a távirat semmire sem volt használható, hiszen a tárgyalások az előzetes feltételek átadásáig már eljutottak Moszkvában, a legfontosabbról, annak elfogadásáról és az aláírási jog megadásáról viszont nem intézkednek, mivel Horthy ezt a jogot magának tartotta fenn. így az előzetes feltételek szövegéhez való hozzájárulását is meg kellett várni, melyet ismét 121 Részletesen ezekről lásd: ölvedi I. : i. m. 103—131 és Minaszján : i. m. 268 — 284. 122 OL. Filmtár. 14086. IV. sz. sürgöny. 6 Századok 1974/4
