Századok – 1974

Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV

848 кодом мтнЛт.у ték a küldötteket. Itt a vezérkar képviselője meghallgatta őket, és ígéretet tett a mielőbbi válaszra. Szeptember 28-án a delegáció választ is kapott, s Faust szerint megállapodtak abban, hogy ,,a jelen levő magyar urak, valamint a Szovjetunió kormánya szükségesnek tartják az azonnali fegyverszünet meg­kötését. E végből Szovjetunió kormánya érintkezésbe lép a szövetségesek­kel. . ., a fegyverszüneti feltételek megállapítása tárgyában, és annak ered­ményét közli a magyar kormánnyal."60 Más visszaemlékező munkák szerint a magyar kérdésre adott szovjet közlésben az is benne volt állítólag, hogy Erdélyben a demarkációs vonalat ott húzzák majd meg, ahol éppen a szembenálló csapatok tartózkodnak, és e terület sorsa csak a békekonferencián dől majd el, más vonatkozásban garan­ciát nem adnak. Továbbá, hogy kommunista rendszert nem szándékoznak Magyarországon sem bevezetni, a tisztikart kollektive nem vonják felelősségre, de a háborús bűnösöket bíróság elé állítják és megbüntetik.61 Az első probléma­kör kivételével a tartalmilag itt idézett és a szovjeteknek tulajdonított közlé­sek hihetőknek, az össz-szovjetpolitikának megfelelőnek tűnnek. „Demarká­ciós-vonalas" politikát azonban a Szovjetunió sehol sem alkalmazott a háború egész időszakában. Ezért szinte biztosra vehető, hogy az nem szovjet közlés volt, hanem feltehetően a magyar delegáció valamelyik tagjának a kívánsága. Faust beszámolója szerint is kifejtették a magyarok a „visszacsatolt" terüle­tekkel kapcsolatos halasztó álláspontjukat, de ő kifejezetten aláhúzza, hogy a szovjet fél „minden megjegyzés nélkül vette tudomásul ezt az előterjesztést is".6 2 Ennek következtében a többi kérdésben kifejtett, és a szovjet félnek tulajdonított közlés is inkább csak hihető, sem mint bizonyítható. Azért szük­séges ilyen lényegtelennek tűnő dologra is figyelmet fordítani, mert vannak memoárok és tendenciózus politikai munkák, amelyek tudatosan szovjetelle­nes céllal ferdítenek, hogy azután e hamisításokat kérjék propagandisztikusan számon a Szovjetuniótól, vagy az egyes országok baloldali erőitől. Az Aczél—Faust—Dudás delegáció október 3-án ért vissza Budapestre. A fronton átjövet a két utolsó küldött megsebesült, így csak a legkorábban Pestre érő Aczél tájékoztatta Horthyt az útról. E tájékoztatásnak nagy jelen­tősége ugyan nem volt, mert más vonalon már előbbre álltak a magyar fegy­verszüneti munkálatok, de mégis megnyugtatta a vezetést a szovjet politikát illetően.6 3 Néhány nappal később Faust Imre a Magyar Frontot tájékoztatta, és még Horthy is fogadta őt, de ez már az október 15-i elszakadási kísérlet előkészítéséhez kapcsolódik elsősorban.6 4 Önálló puhatolózó és a Szovjetunióval való kapcsolatkiépítési tevékeny­séget fejtett ki az Erdélyi Párt, illetve az észak-erdélyi antifasiszta független­ségi front-tömörülés, az Erdélyi Magyar Tanács Horthyt is támogató földbir­tokos szárnya és a felvidéki-szlovákiai magyar nagybirtokosok. Az Erdélyi Magyar Tanácsa, amely a németellenes nagybirtokosoktól kezdve a demokrati­kus közép- és kispolgári körökön, nemzetiségeken és vallási szervezeteken ke­resztül egészen a fasizmus elleni harc legkövetkezetesebb szárnyáig, a kom-60 Pl. A. 780. f. Az ígért közlés Svájcon keresztül történt volna. 61 Kovács Imre: Kiugrási kísérletek . . . 257. 62 Pl. A. 780. f. 63 Uo., és lásd az 57. lábjegyzet magyarázó szövegét. 64 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom