Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
840 KOROM MIHÁLY Az 1944. szeptember 2l-re kialakult bekerítési veszélyt látva a IV. magyar hadtest Űjaradnál kifejtett ellenállás után17 szeptember 21—22. éjjelén harc nélkül feladta Aradot,1 8 s szeptember 22-én reggel a 228. lövészhadosztály 799. ezrede délkelet felől elsőnek vonult be a városba.19 A katonai események fent vázolt menete és a Szovjet Hadsereg által elért terepvonal tanúsítják, hogy 1944. szeptember 22-e előtt nem léphették át szovjet csapatok hazánk délkeleti határát, vagyis még nem kezdődhetett meg az ország felszabadulása. Eddig az országgal határos romániai területek megtisztítása folyt. Viszont a Nagyalföldre való kiéréssel és Arad elfoglalásával megnyílt az út a szovjet csapatok előtt Magyarország felé. Arad csak 16 kilométerre volt a magyar határtól, tehát annak elérése onnan, vagy az Arad—Szeged-i, illetve Arad—Nagyszalonta-i út elejétől nem igényelt nagyobb katonai offenzívát. Tulajdonképpen már Arad védelmének jó megszervezése is megkövetelhette, hogy az előterében levő magyar területeket is felhasználják a szovjet egységek a város védelméhez, mint ahogy erre sor is került. Már Árad felszabadításának napján a közben újabb gépesített és harckocsielhárító egységekkel megerősített 228. hadosztály parancsot kapott, hogy a várostól észak-nyugatra és nyugatra egy védelmi vonalra alkalmas terepszakaszt szálljon meg. „menjen át tartós mélységi tagozódású védelembe azzal a feladattal, hogy megakadályozza az ellenség gyalogságának és harckocsijainak rátörését Arad városra." E feladat végrehajtása során a hadosztály 799. ezrede elfoglalta az Arad— Dombegyház közötti úton a határ romániai oldalán levő Varjast (Variaçu), az Arad—Battonya közötti úton a határ mellett a romániai oldalon levő Tornyát (Turnu) és a várostól nyugatra levő, a szintén romániai Fermele-Pecskát és Szederhát településeket.20 Minden valószínűség szerint Arad védelmi körletének e kialakítása során a Battonya—Arad, vagy a Dombegyház —Arad útvonal körzetében, Tornya, vagy Varjastól északnyugatra az 53. hadsereg 57. hadteste 228. hadosztályának 799. ezrede kötelékei érték el, illetve lépték át a magyar—román határt 1944. szeptember 22-én az utolsó napszakban, vagy a 22-ről 23-ra forduló éjjel. A két útvonal közül valószínűbb a határ átlépése a Tornyán át Battonyára haladó útnál, mert egyrészt az ezrednek kiadott már ismertetett parancs is ezt, a „Battonya irányába" való előrenyomulást tartalmazta.2 1 Másrészt pedig az elmenekült csanádmegyei vezetés tiszaföldvári jegyzőkönyve szerint 22-én a battonyai és eleki járások keleti részein, és a nagylaki főszolgabírói kirendeltség területén beállt az a helyzet, amikor a hatóságok elhagyhatják székhelyeiket, mert „a várost vagy községet az ellenséges támadás közvetlenül fenyegeti".2 2 Ennek alapján mindhárom járási vezető elhagyta veszélyeztetett székhelyét. A battonyai főszolgabíró 22-én délután a megye székhelyére, Makóra menekült. Ugyanide érkezett ekkor menekülése során a nagylaki szolgabírói 17 M JAM. Veszetik: i. m. 3. 18 Arhiv otgyela VOV. SzSzSzR. IML. N. 13.631. 163. 19 MJAM. Veszetik: i. m. 3. Arad felszabadítását sok munka tévesen már szeptember 21-re datálja, a valóságban viszont csak 21-ről 22-re virradó éjjel kezdődött meg, és 22-én szabadult fel teljesen. Lásd: M. M. Minaszjan: i. m. 178. Contributia Rominiei la razboiul antihitlerist. Bucureçti. Editura militara, 1958. 245 és fentebb idézett Dél-Ukrajna Hadseregcsoport hadinaplóját. (Arhiv otgyela VOV. SzSzSzR. IML. No 13.631) 163. 20 MJAM. Veszetik: i. m. 3—4. 21 Uo. 22 MJAM. Tiszaföldvári jkv.
