Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
HORTHY KlSÉRI.ETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA 837 1944. szeptember elsején. E napon az Erdélyben gyülekező ,,Dél-Ukrajna" hadseregcsoportban 11 és fél hadosztálynyi erő volt, amelyből mintegy 6 és fél hadosztály volt magyar. Az „Észak-Ukrajna" hadseregcsoportot pedig, amely Csernovic—Máramarossziget vonalától északra a lengyelországi Radomig sorakozott fel, összesen 43 hadosztály alkotta, köztük, főként az Erdős Kárpátokban és előterében az ország akkori határainál, az első magyar hadsereg mintegy 11 hadosztálya.4 Növelte az átállás katonai sikerének a lehetőségét az a körülmény is, hogy szeptember közepére Erdélyben a második magyar hadsereg is közvetlen kapcsolatba került a Vörös Hadsereggel. Ennek abból a szempontból volt nagy jelentősége, hogy átállás esetén a két magyar hadsereg immár közvetlenül a szovjet csapatokra is támaszkodva indíthatta volna az akciót a még mindig gyengébb erőt képviselő német csapatok ellen.5 A katonai erőviszonyoknak ez a kedvezőnek mondható lehetősége azonban — a Szovjetunió irányába való kezdeményezés hiányában — kihasználatlan maradt. 1944 szeptember végére Hitleréknek sikerült stabilizálni egy kissé a magyarországi frontot, és jól fel is tudtak készülni ez alatt az idő alatt az esetleges magyar átállási kísérlet elhárítására is. A közben 1944. szeptember 23-ával „Dél-hadseregcsoportra" keresztelt Dél-Ukrajna-i haderő belső, német és magyar erőviszonyai is kiegyenlítődtek, újabb német hadosztályok Magyarországra dobásával. 1944 október elsején a hadseregcsoportban közel 30 hadosztály volt, melynek már csak mintegy fele volt magyar;8 egyidejűleg magyarországi hátországi erőiket is jelentősen megerősítették és felkészítették. A román átállás hatása, a dél-erdélyi horthysta katonai kaland sikertelensége, valamint Székelyföld elvesztése csak arra volt elegendő a magyar uralkodó körök számára, hogy egy részük a nyugati hatalmaknak megtegye sajátos, a Szovjetunió ellen irányuló fegyverszüneti javaslatát. 1944 augusztus végén és szeptember első felében nem a magyarországi német katonai túlsúly tette lehetetlenné Magyarország háborúból való kilépését, hanem az uralkodó körök irreális politikai és katona-politikai céljai. Egy magát többszörösen túlélt uralkodó réteg próbálta uralmát és egyáltalán saját fennmaradását prolongálni. Ezt szolgálta ennek az uralkodó rétegnek az a vágyálma, hogy a Vörös Hadsereggel keleten harcolni fognak mindaddig, amíg a nyugati hatalmak csapatai meg nem szállják délről, délnyugatról, vagy „mennyei rendszermentő küldetésként az égből" az országot. Tehát a háborús vereséget már látó uralkodó körök sem voltak még készek arra, hogy az országot, a reális lehetőséget figyelembe véve, a három nagyhatalomtól együttesen kért fegyverszünettel kivezessék a vesztett háborúból. Ahhoz, hogy ugyan ezt a bulgáriaihoz hasonlóan, a fenti uralkodó körök nélkül, vagy netalán éppen ellenükre az antifasiszta, demokratikus Magyarország megtegye — az ellenállási mozgalom 4 Szbornyik matyerialov po szosztavu, gruppirovke i peregruppirovke szuhoputnüh vojszk fasisztsztkoj Germanyii i vojszk biivsih ijo szatelitov na szovjetszko-germanszkom frontye za period 1941 —1946. Vüpuszk csetvertüj. Moszkva. 1956. 150—156. 5 Lásd többek között: Tóth Sándor : A horthysta klikk ... id. hely 4,04. ölvedi I. : i. m. 18—19, Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához (1938—1945). Összeállította dr. Csima János őrnagy. HM. Központi Irattár kiad. 1961. 239, 240, 263 és 267, Hans Friessner: Verratene Schlachten. Hamburg. 1956. 259. (E munka adatait valamennyi fenti magyar értekezés felhasználta valamilyen formában), és Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht (Wehrmachtführungsstab). Band. IV. 2. Halbband. 1961. Frankfurt am Main. 1874—1875, és 1881. oldalaknak az 1944. szeptember 16-ra vonatkozó adatait a német és magyar katonai erőkről. 6 Szbornyik matyerialov ... 174.