Századok – 1974

Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV

A TERMÉSZETTUDOMÁNY A TUDÖS TÁRSASÁG TERVEIBEN 831 világra, azok is maradtok. Remélem azonban, hogy gróf Erdődy, a vicekancel­lár nem olyan, mint a többi; ő sok jót várna ettől az intézettől és azt mondotta, hogy jobb volna, ha az országgyűlésen szólítanánk fel a nemességet a terv t ámogatására. "7 3 „Volt azonban ezekben az időkben — kommentálja Waldstein levelét Gombocz Endre — még egy súlyos akadálya bárminemű »magyar« tudós vagy természettudományos társaság alapításának. A nyelv."74 S méghozzá nem­csak abban az értelemben, ahogyan Gombocz — s véle megegyezésben egész történetírásunk — képzeli, ti. hiánya által. Akadályozta a nyelv ügye a ter­mészettudományos és matematikai műveltség meghonosodását más, közvetet­tebb és szubtilisabb módon is. Közismert, hogy a XIX. század elejére a nyelv­mívelés került minden tudományszervezési és akadémia-alapítási terv és kí­sérlet centrumába, úgyannyira, hogy egyébre alig is jutott figyelem — s pénz. Az első akadémikusokat és istápolóikat a természettudományokból s mate­matikából majdnem kizárólagosan csak nyelvművelési kérdések érdekelték. S ez annál különösebb, mert a XVIII. század végén föllendülő magyar nyelvű hírlap- és folyóiratirodalomban — tehát jóval a szenvedélyes nyelvújítás előtt — megjelent már, mégpedig nem is akármilyen szinten, a természettu­dományos és matematikai ismeretterjesztés is.75 Hogyan, s miért lúgozódott 73 Gombocz Endre: i. m. 311. — Ld. továbbá Gombocz Endre: A Királyi Magyar Ter­mészettudományi Társulat Története. 1841—1941. Bp. 1941. Természettudományi Társu­lat, 8—9. — Jávorka Sándor: Kitaibel Pál. Bp. 1967. Akad. Kiadó. Jávorka a harmadik, személyben idézett levélhez a következő megjegyzést fűzi: „Kitaibel tehát hazájában egye­dül marad az ország rendszeres természetrajzi felkutatását célzó tervével. Nincs, aki a naturalista természettudomány célkitűzéseiben követőjéül szegődne. Korát megelőző, nagyvonalú elgondolásait ebben az elmaradott korban csak kevesen értik meg, s ha meg is értették, a kapitalizmus eme kezdeti szakaszában a szerencsétlen viszonyok azok meg­valósulását nem engedik. Magános jelenség marad nálunk, míg a zavartalanabb, haladó kultúréletüket élő nyugati államokban, de Baumgarten útján Erdélyben is, több-kevesebb résztvevővel tovább folyik ez a csendes és lassú átalakulás a dogmatikus természetszemlé­letből a naturalista megújhodás felé." — Idézi Waldstein levelét Tasnádi-Kubacska is, i. m. 62 — 63. 74 Gombocz Endre: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története. 1841 — 1941. 9. 75 A magyar nyelvű hírlapirodalom megszületése és hirtelen megerősödése a nyolc­vanas években s a kilencvenes évek legelején egyike a legérdekesebb és legjelentősebb honi kultúrtörténeti jelenségeknek. Szinnyei József, Ferenczy József, Máté Károly, Esze Tamás, Waldapfel József és elsősorban Dezsényi Béla nyomán a honi kutatás már messze­menően földolgozta a kérdést, és Kókay György monográfiája (A magyar hírlap- és folyó­iratirodalom kezdetei. 1780—1796. Bp. 1970. Akad. Kiadó) nemcsak új eredményekkel gazdagította és szintetizálta az addigi eredményeket, hanem föltárta a hírlapirodalom kapcsolatait az egyetemmel és az akadémiai törekvésekkel is. Es ami a legfontosabb: végleges érvénnyel igazolta átlagában egyenletesen magas és korszerű színvonalát. (Vö. Turczel Lajos kiváló recenziójával: „A magyar nyelvű sajtó hőskorának története". Irodalmi Szemle, 14 [1971]. 2. no. 171 —173.) Azonban mint minden honi sajtótörténeti munka, még Kókay kiváló monográfiája is — természetesen — irodalomcentrikus, s így egyrészt nem tud szabadulni az indokolatlan Göttinga-csodálattól (vö. Kókay György: „Göttinga és a magyar újságírás kezdetei." Magyar Könyvszemle 81, (1965). 2. no. 141—150), másrészt nem igen veszi figyelembe a természettudományos érdeklődés és igények jelenlétét. Tán nem fölösleges azért külön figyelmeztetni rá, hogy a nyelv pallé­rozása kezdettől fogva kiterjedt a természettudományokra is. A hírlapokból úgyszólván sohasem hiányzanak a „tudományi dolgok"; nagy figyelemmel (s néha meglepően szak­avatott magyarázatokkal) kísérik pl. a léghajózás fejlődését, ismertetik a jelesebb honi természetrajzi gyűjteményeket, s állandóan buzdítanak a hon botanikai, ásványtani, földrajzi megismerésére. Kivált Rát Mátyás újsága, a pozsonyi Magyar Hírmondó jeles­kedett ezen a téren is a nyolcvanas évek elején. „Bizonyságul — jegyezte meg egy tudó­sításhoz még az első számok egyikében Rát Mátyás —, hogy Magyar országban igen-is 4 Századok 1974/4

Next

/
Oldalképek
Tartalom