Századok – 1974

Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV

A TERMÉSZETTUDOMÁNY A TUDÖS TÁRSASÁG TERVEIBEN 819 A pesti „Zur Grossherzigkeit" páholy a hetvenes évek elején keletke­zett, de föllendülését a „Draskovich-rendszer" elfogadásától (1775) s Drasko­vics János pesti tartózkodásától (1776—1778) szokták keltezni. Gróf Drasko­vich János (1740—1787) előkelő katona-családból származott s maga is ezt a pályát választotta. Gyorsan haladt a ranglétrán s kora számos előkelő osztrák, horvát és magyar tisztjéhez hasonlóan ifjan megismerkedett a szabadkőműves eszmékkel s lelkes hívéül szegődött. A szabályokat azonban nem minden tekintetben találta megfelelőnek, s főleg az bántotta, hogy a magyarországi páholyok is mind német nyelvűek. Kidolgozott tehát horvátországi szolgálata idején barátjával, Niczky István gróffal versengve egy latin nyelvű rendszert (Latomia Libertatis sub corona Hungáriáé), melynek programja, Jancsó sze­rint, „nem csupán egy humanista lélek becsületes vallomástétele az elnyo­mott »emberek« mellett, hanem a társadalmi valóságokat felismerő társada­lomvizsgáló csodálatos mélyenlátásának bizonyítéka és szembeszállás, bátor kiállás az elnyomók és elnyomottak harcában a lentlévők igazsága mellé".38 Domanovszky Sándor óvatosabb véleménye szerint „nem is lehetett volna jobban formulázni a felvilágosodáshoz hajló megyei nemesség gondolkozását", mint ahogy Draskovics teszi a Latomia-ban.37 Jancsó szerint Draskovics a jakobinusok elődje, Domanovszky szerint pedig a Latomia az 1790—1791-i diéta nemesi szónokai szájába adott érveket. Akárhogyan is volt, a Draskovics-rendszert — kezdetben — a legtöbb honi páholy elfogadta. Csak Eperjesről tiltakozott Hánzéli Márton, aki a Draskovics-rendszert követő páholyokat följelenteni is kész volt „az állam­ra nagyon veszélyes patriotizmusuk" miatt.3 8 A köznemesség ellenben tán épp e miatt — vagy inkább a latin nyelv miatt? — kedvelte; mindenesetre Doma­novszky elsősorban „a Draskovich-obszervanciához fűződő hagyományok"­nak tulajdonítja, hogy a köznemesség, elsősorban épp a budai és pesti páho­lyokban betöltött vezető szerepe következtében „a korábbi szűklátókörű verbőczyánus rendi szellem egyoldalúan alkotmányvédő irányából, amely törhetetlenül ragaszkodott meglevő régi állapotokhoz és semmi változtatáshoz nem akart hozzájárulni, a sokkal hajlékonyabb új nemzeti irányba terelődött át".3 9 Azonban Buda és Pest németnyelvű (gyakran közvetlenül Ausztriából vagy Németországból ide származott) polgári értelmisége — köztük több egyetemi professzor — nem föltétlenül rokonszenvezett a köznemesség törek­vésével; a budai páholyok története a nyolcvanas években intrikák, sértődések, egyesülések, szétválások, „fedezések", újraalakulások áttekinthetetlen zűr-36 Jancsó Elemér: i. m. 136. 37 Domanovszky Sándor: József nádor élete. Első rész. Bp. 1944. Magyar Törté­nelmi Társulat, 137. 38 Domanovszky Sándor: i. m. 142. 39 Domanovszky Sándor: i. m. 141. — Domanovszky kétségkívül nem vádolható a szabadkőművesek iránti elfogultsággal, de — tán a nemesség „hajlékonyságát" demon­strálandó ? — valószínűleg túlozza a páholyok jelentőségét a nemzeti reform-törekvések­ben. „A reform-mozgalmak egyike-másika — írja Gálos Rezső — tőlük indult ki. De még a nyelvért való küzdelem sem folyt a hazafias törekvésekkel egy síkon, mert előadási nyelvük Kármán idejében a német és a latin volt; pedig Kazinczy mindjárt 1790-ben sürgette a magyar nyelv bevezetését." (Gálos Rezső: Kármán József. Bp. 1964. Művelt Nép, 50). Lényegében Domanovszkyéval egyezik Balázs Éva véleménye: „Az olvasmá­nyok passzív hatása itt aktivizálódik, itt hangzik el először a »szabadság és egyenlőség« jelszava, az országgyűlési articulusokhoz kapcsolódó rendi szemlélet itt lazul fel." H. Balázs Eva: Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus. Bp. 1967. Akad. Kiadó, 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom