Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
84 KEKEKES LAJOS A nagyhatalmak, illetve a nemzetközi szervezetek támogatása mellett megvalósítandó szanálási tervekkel párhuzamosan olyan elképzelések is voltak, amelyek a közép- és délkelet-európai országok összefogása útján akarták a terület benne Ausztria gazdasági problémáit megoldani. 1920 október végén a bécsi jóvátételi bizottság amerikai képviselője, C. B. Smith lépett fel azzal a javaslattal, hogy hívják össze Pozsonyba (Bratislavába) az utódállamok és a dunai térségben gazdaságilag különösen érdekelt országok konferenciáját. A terv közvetlenül kapcsolódott a brüsszeli nemzetközi gazdasági konferenciához, amelyik a keleteurópai térség gazdasági problémáinak orvoslását a liberális gazdaságpolitikához való visszatérésben, az állami beavatkozás minden formájának megszüntetésében látta. Az Egyesült Államok képviselője kategorikusan kijelentette Brüsszelben, hogy országa egy fillért sem hajlandó ezen a területen invesztálni addig, amíg meg nem szüntetik az elzárkózási és tilalmi gazdaságpolitikából eredő káoszt. Smith javaslatának az volt a lényege, hogy Lengyelország, Csehszlovákia, Ausztria, Jugoszlávia, Románia, Olaszország, Magyarország és Németország részvételével hívják össze a pozsonyi gazdasági konferenciát azzal a céllal, hogy kölcsönösen rendezzék az export és import kérdéseit, a tarifákat, a pénzforgalmat, a vasút-,távíró- és telefonösszeköttetést stb., tehát a normális gazdasági kapcsolatokhoz nélkülözhetetlen előfeltételeket.53 A terv nemzetközi fogadtatása bizonyította, hogy a volt szövetségesek között milyen mély szakadékok húzódnak a dunavölgyi terület gazdasági problémái megoldásának kérdéseiben. De még a közvetlenül érdekeltek sem fogadták egyforma lelkesedéssel a tervet. A csehszlovák kormány jó előre leszögezte, hogy a tervezett konferencia nem foglalkozhat nemzetközi ügyekkel, nem kelthet olyan látszatot, mintha lépcsőfok lenne valamilyen Dunakonföderációhoz vezető úton, s végül a konferencia a legcsekélyebb mértékben sem érintheti azokat a jogokat, amelyeket a versaillesi, saint-germaini és trianoni békeszerződések Csehszlovákiának biztosítottak.54 Cerny miniszterelnök kijelentette a Prágába érkező Smith ezredesnek, hogy véleménye szerint a közeljövőben aligha valósítható meg a tervezett konferencia. A mértékadó prágai gazdasági körök úgy vélekedtek, hogy Ausztria létének feltételei nem rosszabbak, mint Svájcé. Az osztrák probléma lényege Bécs, vagyis a főváros túlnépesedettsége, ezért a gazdasági bajokat azonnal orvosolni lehet, ha Bécs lakosságának létszámát a mai szükségleteknek megfelelő reális szintre csökkentik. Ausztriát és Magyarországot csakis saját népük szorgalma alapján, nem pedig mások költségére kell szanálni. „Sorsdöntő hiba lenne az új Közép-Európát a régi gazdasági struktúra szerint építeni fel, mert Európa tényleges pacifikálását csak a gazdasági problémák jogos rendezése formájában lehet elérni. Ezt a célt azonban nem általános konferenciákkal, hanem kétoldalú szerzó'désekkel lehet a legeredményesebben szolgálni."55 A prágai „Narodna Politika" 1921. január 5-i számában azt írta: „A legapróbb részletekig biztosítani kell a Bécstől való emancipálódásunkat. Le kell számolni azzal az osztrák illúzióval, hogy az ő segítségük nélkül külkereskedelmünk fejlődésképtelen." A gazdasági közeledési terveket határozottan elutasítva azt írta: „Az Entente pénzügyi körei már a saint-germaini békeszerződés aláírása előtt is ismerték a bécsi 63 A A. Bonn. Po. H. Pressburger Wirtschaftskonferenz Bd. 1. Nr. 541. 54 AA. Bonn. Po. 4. Pressburger Wirtschaftskonferenz Bd. 1. Nr. 46. 55 AA. Bonn. Po. 5. Pressburger Wirtschaftkonferenz Bd. 1. K. 116154.
