Századok – 1974

Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I

80 KEKEKES LAJOS rendezzék gazdasági kapcsolataikat és egymásnak különleges kedvezményeket nyújtsanak. Erről a lehetőségről Gratz Gusztáv a következőket írja: „Ennek a három országnak a békeszerződés 205. cikke engedélyt adott arra, hogy egymásnak 1925-ig kölcsönösen olyan kedvezményeket nyújthassanak, amelyekre más államok a legnagyobb kedvezményre való joguk alapján igényt nem támasztanak. E lehetőség igénybevételével lehetett volna a nevezett három állam között akár teljesen szabad forgalmat, akár valamilyen preferenciális vámrendszert életbeléptetni, Igaz, hogy ez az intézkedés csak 1925-ig szólt és hogy a trianoni szerződés aláírói közt nem szereplő hatalmak, különösen Németország, nem voltak kötelesek a legnagyobb kedvezmény igénybevételéről való lemondásra. Feltehető azonban, hogy abban az esetben, ha a három állam 1925 előtt ilyesféle megegyezésre jutott volna, az akkor politikailag igen gyenge Németország annak megvalósítása elé nem gördíthetett volna akadályokat, aminthogy valószínűnek kell tartani azt is, hogy ennek az egyezménynek 1925-ön túl való meghosszabbítása nem okozott volna nehézségeket. Magyar részről az 1920 és 1921 évek folyamán több kísérlet történt a békeszerződés ez intézkedésének kihasználására: így pl. a Renner osztrák kancellárnak Nyugatmagyarországra vonatkozólag tett ajánlatában,36

valamint a brucki tárgyalásokban37 is. Meg kell azonban állapítani, hogy ezek a magyar kormány részéről kiindult kezdeményezések a magyar nyilvánosságnak nem minden része előtt voltak rokonszenvesek. Az a gondolat, hogy Magyarország lemondjon az önálló vámterületről, a régi nemzeti törekvéseknek erről a régi eszményéről, most, amikor az a békekötés után az országnak egyszerre csak ölébe hullt, korántsem volt népszerű. Kivált a magyar ipar nem lehetett elragadtatva az ilyen tervektől, hiszen az önálló gazdasági területtől teljes joggal várhatott új hatalmas fejlődési lehetőségeket. Az ipari érdekek egyik legtekintélyesebb képviselője, az öreg Chorin Ferenc, az Ausztriának tett ajánlat alkalmával vele szemben táplált aggodalmainak nyilvánosan is kifejezést adott. De Ausztriában és Csehszlovákiában is a közvélemény széles rétegei idegenkedtek az ilyen tervek megvalósításától vagy legalábbis nem nagyon lelkesedtek értük. Túl nagyok voltak a népek között fennálló ellentétek, a kölcsönös gyűlölet és az általános irigység. A fejlődés tehát mindinkább oda terelődött, hogy az utódállamok ahelyett, hogy gazdasági együttműködésre törekedtek volna, inkább azon igyekeztek, hogy határaikat szomszédaik termékeivel szemben elzárják, így akarván előmozdítani azoknak saját határaikon belül való előállítását. Az autonóm vámpolitika eszközeivel, âZâiZ £L szomszédállamok konkurrenciáj ának magas vámok útján való kizárásával igyekeztek mesterségesen annyira fejleszteni a náluk gyengébb termelési ágakat, hogy azok a belföldi szükségleteket 36

Ausztria élelmezési gondjait kihasználandó, Gratz Gusztáv — akkor — bécsi magyar követ felajánlotta Renner kancellárnak a békeszerződés említett pontjának alkalmazását, ha a bécsi kormány hajlandó lenne messzemenő területi engedményekre Nyugatmagyarországon. 37

1 921. március 14-én a burgenlandi Bruck an der Leitha-ban, Harrach gróf kastélyában találkozott Teleki Pál miniszterelnök, Eduard Benes csehszlovák külügyminiszter, Gratz Gusztáv magyar külügyminiszter és Hotovec csehszlovák kereskedelemügyi miniszter. A tárgyalásokon — magyar részről—felvetették a békeszerződés e pontjának esetleges alkalmazását. Benes nem zárkózott el a javaslattól, de végül is az előterjesztett magyar területi követelések és a találkozót néhány nappal követő első királypuccs miatt lekerült a napirendről.