Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
78 KEKEKES LAJOS Tervek és kísérletek Ausztria és az utódállamok gazdasági együttműködésére A Monarchia politikai széthullását logikusan követte a gazdasági összekötő szálak szétszakadása is. A korszak középeurópai gazdaságtörténetének kiváló ismerői így jellemzik a felbomlás folyamatát: ,,A háborút követő gazdasági káoszban az új közép- és keleteurópai államok első törekvése a régi gazdasági szálak minél teljesebb szétvagdalása, a minél teljesebb önállósulás volt. A korábban egyetlen gazdasági egységet képező birodalomból kivált területek és országok egyik legfőbb törekvésüknek tekintették, hogy a korábbi munkamegosztás nyomait is eltüntessék, s önállósuljanak azoktól a területektől, amelyek korábban természetes piacnak és egyben — más cikkek vonatkozásában — beszerzési forrásnak számítottak."31 A korábbi szabad forgalmat azonnal megbénították a szállítási tilalmak, a közös fizetési eszköz 1919 tavaszán bekövetkezett felszámolása—a korona felülbélyegzésének formájában — , a nemzeti határok hermetikus lezárása, ami az átmeneti helyzetben a gazdasági forgalom teljes megbénulását eredményezte, hiszen az új államoknak először vámtörvényeket és a gazdasági forgalmat szabályozó rendeletek egész sorát kellett hozniok, hogy egyáltalán alapot teremtsenek az új gazdasági viszonyokat rendező kereskedelmi megállapodások számára. Elméletileg felmerült az a gondolat is, hogy a politikai közösség felbomlása ellenére az utódállamok kezdjenek tárgyalásokat a gazdasági unió bizonyos formájának fenntartása érdekében, amit a nagyantant egy része kifejezett szimpátiával karolt volna fel, sőt az utódállamok legvilágosabb elméiben is a tartós és megbízható rendezés előfeltételének tünt. A gazdasági káosztól leginkább szenvedő Ausztria hajlott volna erre a megoldásra, sőt 1918 végén és 1919 márciusában maga kezdeményezte a gazdasági közösség helyreállítását. Közvetlenül a Monarchia felbomlása után az ideiglenes osztrák kormány küldöttei, Wilhelm Ellenbogen (szociáldemokrata) és Leopold Steiner (keresztényszocialista) parlamenti képviselők Prágába utaztak és javasolták az éppen megalakult csehszlovák köztársaság pénzügyminiszterének, Dr. Rasin-nak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a gazdasági közösség fenntartásának feltételeiről. A tervről hallani sem akartak Prágában. Egy jottányit sem akartak engedni a teljes gazdasági függetlenségből. 1919 márciusában Karl Renner osztrák államkancellár a korábbi javaslatot azzal egészítette ki, hogy a gazdasági közösség összes problémáinak sokoldalú tárgyalása és rendezése érdekében hozzák létre pozsonyi székhellyel és csehszlovák elnökség alatt az utódállamok gazdasági parlamentjét. Ez a javaslat sem talált meghallgatásra Prágában.32 Pedig Franciaországban is szívesen látták volna az integráció bizonyos formáinak újjáéledését. A bécsi francia követ, Lefevre-Pontalis, gyakran hangoztatta, hogy „Franciaország új alapon szeretné felépíteni azt, amit lerombolt", s a francia külügyminisztérium politikai osztályfőnöke, Berthelot, több alkalommal megbízottakat küldött Bécsbe és Prágába, hogy közvetítsenek a két ország gazdasági és politikai összefogása érdekében. Ezekre a tervekre Beneá külügyminiszter azt válaszolta, hogy a Béccsel szemben fennálló általános ellenszenv miatt egyelőre kevés realitással bírnak.33 Marek prágai osztrák követnek 31 Berend—Bánki : i. ra. 423. 32 AA. Bonn. Po. 4. Pressburger Wirtschaftskonferenz. Bd. 1. Nr. 337. 33 Haus-,Hof-und Staatsarchiv. Wien (a továbbiakban HHStA.) Neues Politisches. Archiv (NPA) Karton 822/19110.
