Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
76 KEKEKES LAJOS saját erejére lesz utalva, nem alkothat életképes formációt." Az osztrák gazdaság legfontosabb organikus hibáját az export és importviszonyok kibékíthetetlen ellentmondásában látta: „Életképtelenségünk leginkább szembetűnő jele az importigényünk és exportképességünk között fennálló roppant ellentmondás", amelyet — Bauer szerint — az importtermékek fogyasztásának radikális csökkentése és az export termékek előállításának nagyarányú fejlesztése mellett sem lehetne kiegyenlíteni.23 Egyszerűen azért nem — érvelt Bauer —, mert Ausztria jelenlegi gazdasági területe még a Monarchia idején, tehát a teljes béke és normális gazdasági viszonyok között sem volt abban a helyzetben, hogy saját munkájának eredményeiből tartsa el magát. Otto Bauer érvei a közgazdasági és gazdaságpolitikai irodalom valóságos lavináját indították el,24 s ebben az áradatban a szerzők túlnyomó többségben — sokféle politikai indítékból - Ausztria gazdasági életképtelenségét igyekeztek további adatokkal alátámasztani. Az „életképtelenség"-elmélet leghatásosabb szerzője kétségtelenül Gustav Stolper volt, aki az Anschlusst tekintette Ausztria számára az egyetlen lehetséges útnak, mert — legfontosabb érveit kiemelve — Ausztriát felszabadítja az „utódállamokkal szembeni gazdasági függőség alól"; Bécs csakis az erős német ipar támogatásával őrizheti meg centrális gazdasági szerepét Kelet-Európa irányában, ezenkívül a német ipar segítségével könnyen úrrá lehet lenni az osztrák gazdaság strukturális és technikai gyengeségein. „Tartósan egyetlen nép sem élhet koldulásból és egy nép sem él pusztán kenyéren; minden közösségnek életcélra van szüksége. A német-osztrák állam nem lehet életcél, mert Németausztria egy mesterséges, senki által nem kívánt, történetileg megalapozatlan képződmény. Németausztriának csak egy választás marad: hogy összekösse sorsát az egész német nép sorsával."25 Az „életképtelenség"-elmélet képviselőivel szemben akadtak olyanok is, akik úgy vélekedtek, hogy a súlyos strukturális problémák és a pillanatnyilag nyomasztó gazdasági nehézségek ellenére — hosszabb távon — elképzelhető Ausztria gazdasági talpraállítása. Ernst Broda 1920 májusában a „Volkswirt"ben megjelent cikksorozata végkövetkeztetésként ezt írta: „Rendelkezünk egy jelenleg ugyan elmaradott, de egészében fejlődésre képes mezőgazdasággal, teljesen intakt, a háborús pusztításoktól megóvott, sőt teljesítőképességében jelentősen megnövekedett iparral, továbbá kereskedelmi hálózatunkkal, amely előtt nagy lehetőségek állnak."26 A mezőgazdaság fejlődésének kilátásairól 23 Heinz Fischer: Zum Wort gemeldet: Otto Bauer. Wien. 1968. 59—60. 24 Gustav Stolper: Deutsch-Österreich als Sozial- und Wirtschaftsproblem. München. 1921; Otto Bauer: Die Wirtschaftskrise in Österreich. Ihre Ursachen, ihre Heilung. Wien. 1925. Friedrich Hertz: Ist Österreich wirtschaftlich lebensfähig? Wien. 1921; Egon Scheffer : Österreichs wirtschaftliche Sendung. Leipzig. 1927 \ Erich Gebert: Flammenzeichen. Österreichs Wirtschaftsschicksal. Wien 1927; Gerhard Höper: Österreichs Weg zum Anschluss. Berlin. 1928; Hans Franzen: Die deutsch-österreichischen Wirtschaftsbeziehungen in der Nachkriegszeit. Köln. 1928; Schilder: Der Streit um die Lebensfähigkeit Österreichs. Stuttgart. 1926; Gerhard Slavik: Der Aussenhandel und die Handelspolitik Österreichs 1918—1928. Klagenfurt. 1928; Franz Haber: Die österreichische Wirtschaftsbilanz. München. 1927; Otto Ehrlich: Kann Österreich geholfen werden? Wien-Leipzig-London. 1927; Kienböck: Das österreichische Sanierungswerk. Stuttgart. 1925; Herbert Kniesche: Die großdeutsche Wirtschaftseinheit. Leipzig. 1929; Kleinwächter: Der deutschösterreichische Mensch und der Anschluß. Wien. 1926; Hermann Kallbrunner : Der Wiederaufbau der Landwirtschaft Österreichs. Wien. 1926; Basch-Dvoracek: L'Autriche et son existence économique. Praga. 1925. 25 Gustav Stolper: i. m. 151. 20 Der österreichische Volkswirt. 1920. 12. évf. 31. sz. 595.
