Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ t>677 fő kérdésben — most mindegy, hogy félelemből; az objektív eredmény a fontos — koránt -sem hajlandó a német kívánságnak megfelelően cselekedni. A szeptember derekán ismeretessé váló hír — Chamberlain Hitlerhez intézett távirata — Budapesten is bombaként hatott. Nem valószínű, hogy a magyar politikai vezetés ne látta volna át jelentését, jelentőségét, várható hatását. De azok a körülmények, amelyek Kielben a magyar partnert oly tartózkodóvá tették, szeptemberben is változatlanul hatottak. Ezért ekkor is úgy vélekednek — amint azt Hory András varsói magyar követ formálisan magánvéleményként, de nézetünk szerint az akkori magyar politika alapállásaként kifejezte, — hogy „ilyen súlyon elhatározások idején a legfontosabb várni tudni"17 2 . (Eredeti kiemelés — P.P.) Ez persze nem akadályozta meg Imrédyt és Kányát abban, hogy ne keressék fel szeptember 20-án Hitlert abból a célból, hogy megnyerjék a Führert a magyar területi követelések támogatására — a Chamberlain-nal folytatandó tárgyalások alkalmából. Hitler (aki a szeptember elején lezajlott német-magyar vezérkari megbeszélések előtt a rosszemlékű augusztusi eszmecserék hatása alatt az új vezérkari főnököt, Haldert hallgatásra, a katonai együttműködés részletkérdéseinek megbeszélése előli kitérésre utasította) most úgy értelmezhette a magyarok jelentkezését, hogy mégis hajlandók a katonai agresszió kockázatából részt vállalni. A tárgyalásra azonban a magyar fél fentebb érzékeltetett állásfoglalása nyomta rá a bélyeget. A fennmaradt német forrás egyértelműen mutatja, hogy Hitler a csehszlovák-kérdés teljes és katonai módon való „megoldását" akarja. Anglia engedékenységével éppen annak útját egyengeti, amit elkerülni fő óhaja: a háborút. Hitler Chamberlain készségét éppen annak jeleként értelmezhette, hogy büntetlenül végezhet Csehszlovákiával, pontosabban a volt Csehországgal. De az már teljesen abszurd és — mint láttuk,1 '3 stratégiailag is fölöttébb kétes kimenetelű — lett volna, hogy Szlovákiát is elfoglalja. Ebben az esetben Magyarországgal is szembe találta volna magát. Megfelelőbbnek látszott Magyarországot társnak megnyerni, és az együttműködés díjául egész Szlovákia megszerzését kilátásba helyezni. És ne feledkezzünk meg Lengyelországról sem. Ha Csehszlovákiát három oldalról támadták és foglalták volna el, akkor Németország mentesül az egyedüli agresszor vádja és következményei alól, valamint a nemzeti sérelmek orvoslásáró is lelhetett volna bőséggel harsogni. „A Führer elhatározta, hogy még a világháború kockázatától sem riad vissza... Véleménye szerint az lenne a legjobb, ha Csehszlovákiát szétvernék. Biztos, hogy hosszú távra nem lehet eltűrni Európa szívében ezt a repülőgépanyahajót... A csehszlovák-kérdést a Führer legkésőbb három héten belül megoldja... A Führer kijelentette továbbá, hogy Chamberlainnel szemben brutálisan fogja képviselni a német követeléseket. Felfogása szerint az egyedül kielégítő megoldás a katonai fellépés. Fennáll azonban az a veszély, hogy a csehek mindenbe belemennek."1''1 (Kiemelés — P. P.) Valójában ugyanannak a gondolatnak a folytonos ismételgetéséről van szó. Hitler félelme — mint a kiemelés mutatja — éppen az ellenfél engedékenysége. Hogy nem nyúlhat a fegyverhez. Ezért kell neki a magyar támadás. Imrédyék azonban nemet mondanak. „Imrédy miniszterelnök azt válaszolta, hogy Magyarországot meglepte a megoldás tempója. Magyarországon azt gondolták, a megoldás csak 1 — 2 éven belül következik el. Közben a magyar kisebbségek már követelték a népszavazást, és a magyar kormány magáévá teszi ezt a követelést. Magyarország továbbá azonnal katonai előkészületeket tesz, ami 14 napon belül mindenesetre csak hézagosan történhet meg."17 6 (Kiemelés — P. P.) Imrédy tehát — a diplomácia virágnyelvén — nemcsak azt utasítja vissza, hogy Magyarország egyidejűleg indítson támadást, de még az augusztus 23-i tárgyalásokon a két hetes várakozási idő utáni támadásra tett (legalábbis a feljegyzés szerint176 ) kategórikus Ígérettel szemben is itt inkább annak problematikusságát hangoztatja.1 " így született meg a müncheni egyezmény, a békés megoldás, azaz a „kis megoldás" az eredeti „nagy megoldás" helyett.17 8 Amikor a komáromi tárgyalások meghiúsulása után a magyar politika intézői a németek előtt persona grata Darányit küldik Berlinbe, hogy támogatást kérjen a DIMK II. 355. sz. Idézi - pontatlanul - Ádám 283.1. "' Ld. a 94. sz. lábjegyzetet. WILHELMSTRASSE 142. sz. m Uo. Uo. 134. sz. "'Vö. Ádám 287-289.1. Vö. DIMK II. 539. sz.
