Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ 665 hogy Magyarország felfogását kifejezésre juttassuk." A finom disztinkcióhoz szokott fül kihallhatta ebből azt, hogy a tárgyaló partnerek nézetei nem voltak azonosak. Bleddel kapcsolatban a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy ez nem jelent végleges megállapodást, mert „csak az ilyen megállapodásra irányuló szándék és a megállapodás nyers alapvázlata került közlésre". És hozzáteszi: „A megállapodás a magyar népcsoportokkal szemben tanúsított állásfoglalással áll vagy bukik." És ha valakinek is kétségei lennének ezek után, azt a sajtókonferenciára időközben (elkésetten) érkező Kánya kategórikus kijelentései teljesen eloszlathatták. Az egyezmény csak akkor léphet érvénybe — mondja —, ha a csehszlovák részről teendő kisebbségi nyilatkozat tekintetében is teljes megegyezésre sikerül jutni.11 1 Nem akkor kreált, már korábban is hangoztatott átlátszó „indoklását" adják ennek a diszkriminációnak. Csehszlovákia soknemzetiségű voltára utalnak. Mintha Románia és Jugoszlávia nem lenne az. Kánya azonban még további lépéseket tett, hogy a németekkel való jóviszonyra ne telepedhessen rá Bled árnyéka. Minthogy Hitler nem fogadta, Ribbentroptól kért találkozót. A minden bizonnyal 25-én délután történt megbeszélés Weizsäcker feljegyzése szerint — ellentétben a két nappal korábbi tárgyalással, ahol a németek kezdetben meglepetten némák és a magyar magyarázatot hallgatják — Ribbentrop heves szemrehányásaival kezdődik: „A birodalmi külügyminiszter úr ma újabb eszmecserét folytatott Kánya úrral, amit Kánya úr kért. A birodalmi külügyminiszter úr Kánya úr elé tárta, hogy újjong a cseh, francia és angol sajtó a bledi kommüniké fölött és megismételte, hogy külföldön ezt a fejleményt, különösen a jelenlegi pillanatban, úgy értékelik, mint hasadást a német— magyar barátságon ós lemondást a magyar revízióról."11 2 Az államtitkár joggal utal arra, hogy a mondat második fele ismétlés. Ellenben, ha összehasonlítjuk a szóbanforgó két szövegrészt, jól érzékelhető, hogy Ribbentrop — nyilván az európai hangulat hatása alatt — mind messzebbmenő következtetést von le. Hiszen nem kétséges, hogy a külügyminiszter jórészben „az elfogulatlan olvasó"-val (ti. a bledi kommüniké olvasójával), illetve a „külföldön" elhangzó véleményekkel azonosítja magát. Az előző feljegyzésben még csak arról van szó, hogy Magyarország elhatárolódik Németország Csehszlovákiával szembeni politikájától. Itt ellenben már nem kevesebbről, mint a német—magyar barátságon bekövetkezett hasadásról. Hogy mennyire nem tudtak hinni a ravaszságáról, kifürkészhetetlenségéről már eddig is jól ismert Kánya érvelésének, azt a következő szövegrész hangulata pontosan visszaadja. Tele van fenntartásokkal. „Kánya úr előhozta már ismert szempontjait a jogi helyzetről (tudniillik, hogy a bledi egyezmény nem tekinthető érvényes jogi instrumentumnak — P. P.) és a Magyarország és a kisantant közötti úgynevezett előzetes megállapodások problematikus értékéről. Különösen azt akarta újra bebizonyítani, hogy a Csehországgal szemben magasra srófolt magyar kisebbségvédelmi követelések biztosíték arra, hogy az egyezményt sohasem fogják perfektuálni. És — Kánya úr szerint — még ha perfektuálnák is, a másik fél azt akkor sem tartaná be, amivel mentesítené Magyarországot az erőszak alkalmazásáról való lemondás tiszteletben tartása alól."113 (Kiemelések — P. P.) Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy Kánya valóban őszintén beszélt. Az egyezménnyel tényleg ez volt a taktikája. És minthogy az egyezmény funkcióját nemcsak betöltötte, de hatása már messze túllépte a Kánya által tervezettet, ezért most a külügyminiszter a Csehszlovákia elleni politikájának őszinte feltárásával igyekszik a németeknél politikája iránt bizalmat ébreszteni. Hogyan sikerülhetett volna azonban az, amikor a nácik már régóta nemcsak gyanakodtak a magyar külügyminiszterre, de bizalmatlanságukat súlyos bizonyítékok is alátámasztották. Az 1937 őszi látogatás alkalmával már azért rejtettek el lehallgató készüléket a szobájában, mert tudomásuk volt róla, hogy korábban Kánya a németektől szerzett bizalmas információkat Londonnak továbbította.1 " A Kiel és Bled közötti telefonbeszélgetéseket szó szerint ismerték — minthogy azokat lehallgatták.115 A magyar külügyminiszter pedig a két nappal előttihez hasonlóan (és ezért ugyanolyan valótlanul) most is tájékozatlanságát hangoztatja: „Kánya úr még pontosabb adatokat vár Budapestről, mennyire haladt valóban előre az egyezmények parafálása, és erről a birodalmi külügyminiszter urat majd tájékoztatja."1 1 « 111 К 428., 422. köt., augusztus 26. 112 WILHELMSTRASSE 135. sz. na Uo. 1,1 Hoensch 62. 1. 15. lábjegyzet. "" САМ 240. 1. és 5. lábjegyzet. •"WILHELMSTRASSE 135. sz. 5*
