Századok – 1974

Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I

Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után A Habsburg-birodalom felbomlása és Délkelet-Európa jövője Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 októberi széthullása idején a kettős birodalom uralma alól felszabadult és függetlenné vált utódállamok, illetve a birodalomból kiszakadt más nemzetek uralkodó körei keveset gondoltak azzal, hogy az 56 milliós birodalom felbomlása után miként alakul majd a közép- és délkelet-európai térség gazdasági és politikai helyzete. Politikai cselekvéseiket főként olyan meggondolások vezették, hogy új államaik számára minél nagyobb szeletet vágjanak ki a gyűlölt Habsburg-birodalom gazdasági örökségéből, másrészt minél gyorsabban és alaposabban eltüntessék az évszázados gazdasági együttélést szabályozó intézményeket és kereteket, melyekben a sokszor megalázó egyenlőtlenség és jogtalanság külső megjelenési formáit látták. A nemzeti újjászületés természetes mámorában egyelőre senki sem kockáztatta meg az ünneprontó kérdéseket: a nemzeti forradalmakból született miniatűr államok képesek lesznek-e megbirkózni a XX. század fejlett kapitalista gazdálkodása I által támasztott követelményekkel; hogy (modern kifejezéssel élve) a gazdasági integrációt — bár ellentmondásoktól terhesen — gyakorló Habsburg-birodalom felbomlása után nem lesz-e szükség a nyersanyagforrások és termelő-kapacitások országhatárokon átnyúló koncentrációjára; hogy a dunai nagyhatalom letűnésével keletkezett hatalmi vákuumot — e terület biztonsága miatt — nem kell-e majd a gazdasági és politikai együttműködés új formáival betölteni, és végül Közép-Európa új rendjében milyen szerep vár a német nyelvterület i egy részére csökkent osztrák köztársaságra? Gazdaságilag be tud-e majd illeszkedni a Párizs környéki békék által létrehozott új közép-európai államrendszerbe, vagy abból kirekesztve a Duna-völgyi befolyásért versengő nagyhatalmak valamelyikének befolyása alá kerül? Ezeket a kérdéseket nem a későbbi fejleményeket ismerő történész teszi fel, hogy általuk érveket kovácsoljon a Monarchia örökségét felosztó országok és hatalmak történeti mulasztásainak bizonyítására. E kérdések — bármilyen robbanásszerűen is történt a Habsburg-birodalom felbomlása — megfordultak a politikai döntésekért felelős kortárs államférfiak és a jövő távlatait kutató teoretikusok agyában is. Ennek ellenére a Habsburg-birodalom felosztásának lázas heteiben a szűkebb nemzeti látószögből teljesen kiesett az új közép-európai rend kialakításának tágabb horizontja. Az új államok burzsoáziája a kor politikai szellemiségét uraló nemzeti önrendelkezési elv komplex értelméből kizárólag a teljes elszakadásra, az autark gazdaság kifejlesztésére, a hermetikusan elzárt nemzeti határok kialakítására vonatkozó jogokat olvasta ki és a nemzeti újjászületés — vitathatatlanul progresszív — forgatagában megoldatlanul hagyta a volt Monarchiát felváltó nemzetek hosszú távú együttélésének problémáját. E helyen nem szándékozunk a dualista birodalmat szétfe-5*