Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 611 J. Lajos kifejtette — a „Regnum vero et corona tibi tradetur a Domino" passzuson a hartviki legitim felfogás124 határozott nyoma észlelhető.12 5 A kérdésre alább még visszatérünk.) Még tovább mehetünk: az idoneista felfogású szövegezéshez tartozik a 124. krónikafejezet is, amely Géza megkoronázása mellett a megalapítandó váci egyház helyét kijelölő szarvas epizódjáról tudósít. A fejezet helyes megítélését sokáig zavarta az itt szereplő hímszarvasban a totemisztikus szarvasünő, illetve a csodaszarvas-monda vetületét kereső felfogás, de amióta Horváth Sándor kifejtette, hogy a 124. caput szarvasa nem totemisztikus vezető állat, hanem a Megváltó jelképe,126 álláspontja általánosan elfogadottá vált.127 Vagyis a szarvas isten angyalával azonos (ezt egyébként a krónika — László szájába adva a mondatot — maga is megmondja: „Vere non cervus, sed angelus Dei erat"), s ez a keresztény szarvas-motívum egészen más tőről fakad, mint a csodaszarvas-monda totemisztikus vezető állatának motívuma. Ha tudjuk, hogy a 124. fejezet szarvasa (melynek agancsai szárnyak, égő gyertyái pedig fényes tollak voltak) tulajdonképpen „angelus Dei", akkor aligha kétséges, hogy azonos a 120. fejezetben szereplő „angelus Domini"-val. Összefűzi a 120. és a 124. fejezetet a váci alapítás problematikája is. A 119. krónikafejezet arról tesz említést, hogy Vác táján nagy erdőség volt, benne csak egy Vác (Wach) nevű remete lakott, s az ő nevét adta Géza herceg a később ott épült városnak. A Vác Géza alatti keletkezéséről vallott eme, nyilván téves128 felfogást teszi magáévá a 120. és a 124. fejezet is. Mindkettő egybehangzóan arról ír, hogy Géza és László azon a helyen álltak, ahol most Szt. Péter kőkápolnája, illetve egyháza van. A 120. fejezet Gézának a Máriaegyház felépítésére vonatkozó fogadalmáról, míg a 124. a fogadalom teljesítéséről szól. Már említettük, hogy a 120. caput a legitim felfogás ismeretéről határozott tanúságot tesz („Regnum vero et corona tibi tradetur a Domino"), itt azonban aligha van többről szó, mint egy illusztris legitim frázis felhasználásáról. A fejezet egésze vitathatatlanul az idoneitás gondolatkörében fogant, Gézának istentől adott alkalmasságáról szól, sőt, magát a — legitim felfogás értelmében Gézát semmiképpen sem megillető — koronát is az Úrtól származtatja. E legitim frázist használja fel — éppen a törvényes király ellen. A 120. fejezetben a szerző meg meri kockáztatni azt az illegitim véleményt: semmi lehetetlen nincs abban, hogy Géza fejét — isten adta — korona ékesítse, amint hogy a 124. fejezetben — a legitimitás arculcsapásaként — be mer számolni Géza megkoronázásáról. 124 Vö. Hartviknál: ,,. . . cui . . . corona debetur et regnum . . ." (3. fej.) 125 Csóka J. Lajos: i. m. 667. 126 Horváth Sándor: Jelképek, szólásmódok egy ismeretlen forrása. (A Physiologus.) Magyar Nyelvőr, 1921. 74. 127 Berze Nagy János : A csodaszarvas mondája. Ethnographie, 1927. 162; Horváth Cyrill: Középkori László-legendáink eredetéről. Irodalomtörténeti Közlemények, 1928. 62 — 53; Solymossy Sándor: A magyar csodaszarvas-monda. Magyarságtudomány, 1942. 168—169; Györffy György : Krónikáink és a magyar őstörténet 36; Kardos Tibor: Adatok ós szempontok a magyar dráma kezdeteihez. Filológiai Közlöny, 1957. 215; Tekla Dömötör: Les variantes hongroises des légendes médiévales du cerf. Rédigé par István Sötér et Ottó Süpek: Littérature hongroise — littérature européenne. Études de littérature comparée. Bp. 1964. 60; Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai 17. 1. 16. jegyz. — Vö. másképp Horváth János: i. m. 14, 22, 320. 128 Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában 54; Gerics József : Levéltári Közlemények, 1962. 5 — 6. 1. 6. jegyz.
